Elkezdtem visszaolvasni az elmúlt napok msn és email üzeneteit, illetve azokat az SMS-et amiket „várj”-al, vagy „Fütyis”-el, netán „Z”-el leveleztem. Mindenkiét, akit szerettem volna az elmúlt időben megismerni, szerettem volna megragadni, megérteni…Ahogy olvastam a válaszaimat, a kérdéseimet vagy az azokra kapott válaszokat rájöttem, hogy teletömtem Őket felesleges hittel, reménnyel, vagy lelkesedéssel. Olyan érzésekkel, vágyakkal, amik még kimondásra sem kerültek, amelyekben ott van a vágyakozás, hogy talán Ő lesz az életem párja… talán kincset találtam… Most már rájöttem, hogy egy tévedés volt mind. Hogy minden kimondott vagy leírt szó, csupán egy dologra volt jó, hogy végre valaki kimondja, hogy ki erőszakoljam belőlük, amire már olyan nagyon régen várok… azt a pár szót, ami a lelkemnek oly nagyon hiányzik…„…”Most látom csak igazán, hogy tele vagyok bizonytalansággal, kétellyel, félelemmel és ezért eltökélten tudni akarom tőlük a választ, hogy mit akarnak tőlem. Előbb felteszem ezt a kérdést, mint sem megismernének, vagy megértenének, vagy akár Én magam tudnám, hogy kitől kérdezem.
Annyi kérdés van bennem, amire nem tudom a választ, annyira sok tévhit és álom kering idebent….
Miért hozza a reggeli napfelkelte mindig a végét a dolgoknak?
Miért tanácsolja mindenki azt, hogy élvezzem az életet, ha „Ő” amitől élvezném nincs meg?
Miért ad reményt, ha nem is tudja mi az?
Miért, miért….???
Mire jó ez a sok szar kérdés?
Fogalmam sincs, de így működöm… Talán hibás működés, talán csak kimerültség, de az is lehet, most jött el az idő, hogy megtegyem azt, amit fél éve tervezek már…
Mitől lettél megint ilyen bizonytalan? Ezelőtt pár nappal (talán szerdán?) még egy olyan magabiztos bejegyzésed volt, hogy végre-végre megvan Ő.
Hova tűnt a magabiztosságod, a lelkesedésed? Miért tépelődsz újra?
C.
Teljesen mindegy mit teszel, mindig csak is egy dolog lehet a vége...
Just 1 kiss
Na hali!
Hát itt meg mi történt két nap alatt? Remélhetőleg a fél éve tervezett dolog nem az, hogy leugrasz a hídról! Á, dehogy, te annál okosabb vagy! Tudom már, megteszed egy nővel! Nem, nem! Egyszerre kettővel! :) Bocs, néha hüle vagyok!
Szóval, itt vagy kb. 30 évesen és még nem találtad meg a Nagy Ő-t? Jól látom? Bizonytalan vagy, hogy nem vagy elég jó? Kétely, hogy jól csinálod-e a dolgokat? Félelem attól, hogy rövid időn belül nem is fogod megtaláni a Nagy Igazi-t? Hát ez megint jó sok szar kérdés - utánad szabadon. :)
Figyu, a kérdéseidre oda is írtad a választ, ha jobban megnézed. Elmehetsz bárhova a világon, a saját kérdéseidre csakis önmagadban találhatod meg a válaszokat. Se Fütyis, se Z nem fog neked kielégítő választ adni.
Szerinted mennyi idő kell ahhoz, hogy valakiről azt állíthasd, hogy ő Big One? Lehet, hogy évek telnek el. Szerinted az emberek hány százaléka találja meg az Egyetlen-t? Ha meg is találja valaki, akkor automatikusan vele is fogja leélni az életét? A fenéket!
Nekem egy év padló után négy év magamhoztérés kellett ahhoz, h kiheverjem a vele való találkozást húsz évesen. Tíz éve nem láttam, gyerekei vannak, a múlt héten lett 35, de még most is szinte naponta eszembe jut...
Nem biztos, hogy a Nagy Ő-t kell megtalálnod a boldogsághoz... Önmagadat kell megtalálnod.
Ebben a nagy ködben...
Fiatal vagy, menni fog!
Name Less
(akit sehonnan nem ismersz)
Szia Name Less :-)
Nagyon köszönöm a bejegyzésed!
kellemes napot!