Annyi minden kavarog a fejemben és annyira nehéz elmondani vagy leírni mind azt ami ide bent van. Nem tudom még azt sem eldönteni, hogy jó, vagy rossz az amiben most benne vagyok… nem tudom… de tényleg…

Kezdem azzal, hogy töröltem magam pár napja minden ismerkedő oldalról. Hogy miért? Mert elég volt abból, hogy folyton csak próbálkozom, hogy legyen valakim és közben meg hülyét vagy ribit csinálok magamból. Őszintén szólva hiába tanácsolja nekem mindenki, hogy ne legyek álmodozó, hiszékeny, naiv vagy sorolhatnám a sok jellemzőt, de nem tudok nem Én lenni. Ha Én olyan vagyok, hogy pár randi után tudok már döntést hozni, vagy egy vad éjszaka után fel akarom tenni a másiknak a kérdést, hogy találkozunk-e még, akkor Én ilyen vagyok és kész. Elég volt ebből a buzis színjátékból, hogy mindig figyelni kell arra, hogy mit mondok el magamról, vagy mennyire mutatom ki a másiknak, hogy tetszik nekem, netán milyen alapon “kötelező” szexelni az első randin! Ez mind egy nagy baromság!

A sok kalandvágyó és kapcsolatra alkalmatlan pöcsfej találta ezt ki és mint tudjuk “egy hülye százat csinál” alapon ez szépen ki is alakult a legtöbb buzinál. Ki mondja meg, hogy egy férfinak nem lehetnek érzései, vagy miért törvényszerű az, hogy a szexel kell kezdeni egy ismerkedést, mert az a legfontosabb. Melyik elmebeteg találta azt ki, hogy egy férfi attól jó pasi mert ki van gyúrva és dagadnak az izmai!? Mind ez csak vicc, mert amint felmentem hozzá, vagy találkoztam egy ilyen pasival, rájöttem, hogy nincs egy saját véleménye semmiről sem, csak amit a TV-ben látott- Persze mindent elmond róla, hogy a szex előtt, vagy  utána gyáva kislány azt mondani, hogy ennyit akart csak. Elkezdi az idióta rizsa szöveget, hogy “nem tudja mit akar” vagy “persze majd hívlak” de el sem mentette a számomat…

Azt persze Én is vallom, hogy jó, hogy ezek a pasik léteznek, mert segítenek átvészelni a “magányos” időszakot, de belül még mindig csak kislányok…

Eddig azt hittem, hogy Ők az igazi férfiak, mert jól néztek ki, vagy mert pár alkalommal tudtunk is miről beszélgetni, de ez nem így van. Kezdve Fütyistől (Péter) aki közölte egy kis eltelt idő után, hogy mással is ismerkedett és Őt választotta, vagy  “G” - Gábortól aki az egyik pillanatban még járni akart velem, a másikban meg már elrohant (2 óra különbség), illetve ott volt a másik Gábor akinek a legfontosabb kérdése az volt, hogy az exével miért nem akarok lefeküdni!? Nem maradhat ki persze Zoli sem, aki több alkalommal is meglátogatott, de miután rájött, hogy nem fekszem le vele szimplán mert együtt nézünk egy filmet, elköszönt és sértődve eltűnt. Tudnék mesélni másokról is, akik annyira nagyon kemény és kigyúrt férfiak voltak, hogy egy hétig zaklattak a randi miatt, de bátorságuk már nem volt megjelenni, vagy ha meg is jelentek, akkor is az volt a lényege a randinak, hogy a második mondat után már arról beszéljünk, hogy Ő kivel szexelt vagy esetleg Mi mikor szexelünk.

Mellesleg ha valakinek kellenek a “kék-iwiwes” nevek, hét tessék kérni. :-)

Nem azt mondom, hogy Én mindig viszonoztam a közeledését valakinek, mert persze ez nem így van, de elmondtam, hogy mit akarok, vagy nem akarok. Nem hagytam kételyek között senkit és nem bolondítottam be, hogy majd du. hívom, csak nem tudva, hogy melyik du.-án.

Rettentően naiv vagyok, ezt tudom magamról és talán igen, eléggé álmodozó is! Talán az is lehet, hogy nem kéne annyi mesét vagy scifit néznem,  viszont azt most megtanultam egy életre, hogy nem szabad az elvárásaimból és a vágyaimból leadnom, mert akkor magamat adom fel és elveszek és egy leszek a sok unalmas ember között, mint ahogy az elmúlt pár hónapban is. Ragaszkodnom kell ahhoz amit szeretnék és akit szeretnék. Kompromisszumokat ráérek majd a kapcsolatban kötni.

Őszintén szólva az sem érdekel, hogy ha még évekig egyedül leszek, mert tudom, hogy minden változik és előbb vagy utóbb tényleg meg is változik. :-)

Most már tudom, hogy Én is nézek ki úgy , mint a sok “férfinak” mondott pasi, hiszen sokuknál sokkal szebb és formásabb izmaim vannak (ez most szerény volt), de amiben különbözök a sok szerencsétlen buzitól, az nem más mint hogy Én – …Én vagyok!

Lehet, hogy ez a bejegyzésem megbotránkoztat pár embert, vagy van aki baromi beképzelt buzinak tart majd, de rettentően nem érdekel. Természetesen mindig vannak kivételek és azt sem várom el, hogy mindenki szeressen, mert elég ha Ő szeretni fog. Én a legfőbb erényemmel várni rá, ahogy mondani szoktam… Türelemmel! :-)