Mit mondhatsz ha tudod, hogy valami ami történik csak átmeneti és nem fog így maradni? Ha már előre tudod, hogy két ember szétválása, csak elhalasztja mind azt amit ketten meg fognak élni? Szólnál nekik? Nos talán igen, de talán nem. Azért írom ezt mert két ember, akik kedvesek számomra két irányba mennek, bár még azt sem tudják, hogy miért találkoztak. Ha most megkérdezném Tőlük, hogy mit kaptak, akkor valami ködös és nehezen meghatározható tényeket, érzéseket hoznának elő, de a konkrét okot nem tudják. Nos ami késik, az nem múlik... Találkoztatok már és még fogtok is... de nem most... Bár ezt most nehezen hiszitek de együtt fogjátok megtalálni...Hogy egy kicsit, másoknak érthetőbb dolgokról is írjak, le kell írnom, hogy megint átrendeztem a szobát. Szerintem ez a rendezkedés, amit 2-3 havonta végzek, valami elfojtott kényszer a folyamatos változtatás iránt. Minden esetre most is engedtem a vágyamnak... Meglepő, hogy ugyan abban a szobában és ugyan azokkal a bútorokkal mennyi féle képen lehet berendezni. Ebből is látszik, hogy a változások jó vagy rossz oldala mindig abban rejlik, hogy honnan nézzük.
Holnap megint munka és vissza a hétköznapokba. Most azt kéne írnom, hogy ez így van rendjén, de azt hiszem most már erősen érik bennem, hogy megváltoztassam azt amit már évek óta meg kellene tennem. Ugyan eldöntöttem, de a tett nem követte még.
Most csak ennyi mondókám volt, talán majd holnap bőbeszédűbb leszek.
Vegyes:
.jpg)
