Ami viszont még jobbá tette az egészet, hogy mind ezt a barátaimmal néztem meg. Mostanában nem nagyon találkoztunk és jó volt újra látni Őket! "O"..annyi mindent akartam mondani és annyi mindent nem mondtam... nem szeretném, ha még egyszer ilyen sokáig nem beszélnénk... Ok?

Még tegnap de. Pityu eljött értem és elmentünk hozzájuk. Igaz végig XBox-tam az időt, de akkor is vele voltam! Köszönöm!

Este persze ismételten egymagam ültem a kanapén és még a drága Nemeszisz sem volt itthon.. hiányzik is ám, de holnap már jön haza!

Egyedül esténként a kanapén olyan mint ha az idő megállna és mozdulatlan lenne. Nem változik semmi, nem érzek semmit, csak azt, hogy minden csendes és üres... bármit is csinálok, Tv-t nézek, játszom, olvasok akkor sem múlik az érzés, hogy valami hiányzik... de mi?

Egy "társ", vagy valami más?

Ha most azt kérdezem magamtól, hogy ha "társ" akkor aki leginkább az eszembe jut most az "Kisördi"... de mint tudjuk ez nem lehetséges...ha azt kérdezem, hogy mi az a "más"...akkor arra nem tudom a választ. Ebből az következik, hogy amit szeretnék azt nem kaphatom meg, amit meg nem tudom, hogy mi az, na azt fogom megkapni.
Érti ezt valaki?

Tudni, hogy valamit amit szeretnél nem kaphatsz meg, olyan mint várni a világ végén a buszt, hogy haza vigyen, de a világ végén nem jár a busz...
csak ezt nem tudod...

Meglepő, hogy a pillanatok útját járva jutottam el ide... Azért, mert most döntenem kell, hogy ez jó vagy rossz így... és úgy lesz ahogy döntök... viszont most nem akarok gondolkodni ezen... azt hiszem, hogy most inkább egyszerűen csak élvezem a csendet... még a fák sem mozdulnak...

Szép álmokat!

Chris mc Nally: