"Elmondtam neki mi van.. Jobb ha most egy ideig nem beszélünk..."
Minden ami mostanában Kisördi és köztem történt az most egy perc alatt elillant. Csak egy sor, egy mondat és vége... Mit is válaszoltam volna neki? Hogy ne! Ugyan...ez elkerülhetetlen volt. Már napok óta éreztem, hogy hamarosan megkapom ezt a mondatot...
"Elmondtam neki mi van.. Jobb ha most egy ideig nem beszélünk..."
"Elmondtam neki mi van.. Jobb ha most egy ideig nem beszélünk..."
Komolyan..erre mit lehetett volna válaszolni? Kérlelni, hogy maradjunk tovább is titokban? Miért? Hogy ne legyen nyugodt a lelki ismeretem de a büszkeségem tomboljon? Ugyan... ez csak késleltette volna az elkerülhetetlent, ami valójában mindig bekövetkezik. Már a kezdetnél el lett döntve, hogy nincs cél... legalábbis Kisördi részéről... sosem adta volna fel mind azt ami most van és ezt mindvégig tudtam! Nem volt sem remény, sem bizakodás bennem ezzel kapcsolatosan.
Pár bejegyzéssel ezelőtt azt írtam, hogy bizonyára lesz "OK"-a a történteknek...nos, most hogy már mindez csak a múlt - és pont ez a szó a lényeg - nem keresem és próbálom megmagyarázni.
Lezárva és ez így van jól!
Más: Mit lehet tenni, ha a munkánk kezd már nagyon elviselhetetlen lenni... ha abszolút csak egy eszköznek használnak ami semmi másra sem jó, csak, hogy parancsokat hajtson végre, vagy vigyorogjon ha kell?
Mind ezt úgy, hogy még a teljes neveddel sincsenek tisztában...
Felmondani... fura, mert egy kedves barátom mostanában mesélte nekem, hogy mi a terve a munkájával kapcsolatosan, hogy szeretne megszabadulni tőle és olyan dolgot csinálni amit mindig is szeretett volna. Ha most belegondolok, hogy még legalább 40 évig kellene ezen a munka helyen és ebben a környezetben dolgoznom, akkor egy kicsi megrémülök a jövőmet illetően. Azt hiszem ez lesz most a nagy feladat a jövőben, hamar eldönteni mit akarok és utána lépni.
Mindenkinek vannak lehetőségei választani..., hogy merre halad az életben. Ha valami nem jó, vagy nem jó irányba halad akkor azon módosítani kell. Persze ezt a mai világban nagyon nehéz, de nem lehetetlen, nem megoldhatatlan... Lehet egy eszközként kezelni a munkát, de az csak átmenetileg jó, amíg minden mást rendbe teszel magad körül...Hű..ez a mondat érdekes lett...mert egy kicsit bevillant a kérdés, hogy minden rendben van?
Azt hiszem a következő blog bejegyzésben kibontogatom...
Egy újabb képsorozat az örök kedvencről, Phils Spot -ról: