Ma már 29 éves vagyok, egy ével újra öregebb. Tegnap az utolsó 2x éves születésnapom volt, ezután már a 30-as évek következnek. Úgy is azt mondják, hogy 30-tol férfi a férfi. Na majd meglátjuk. :-)
Így utólag köszönöm szépen mindenkien a jókívánságait, a köszöntőket és most már biztos vagyok benne, hogy sok jó ember olvassa blogom, mert olyanok is írtak akiről azt sem tudom merre élnek a világba. Például egy srác rágrafikázta a nevemet egy férfi hasára aki egy szülinapi tortát tart a kezében, van aki egy kedves képeslappal lepett meg, de volt olyan ötlet is, hogy egy fordítóval próbált meg egy verset a tudtomra adni. Volt aki igyekezett az első lenni, de volt aki az utolsó akart maradni. :-) Tényleg nagyon köszönöm mindenkinek, nagyon jól estek a kreatív ötletek.
Persze sok kolléga, főnököm, rokon és haver is felköszöntött SMS vagy telefonhívás útján.

Ami igazán kellemessé tette a napomat, hogy “T”-el találkoztunk reggel és elmentünk reggelizni. Kicsit furán éreztem magam, mert nagyon rég néztem szerelmes ember szemébe. És nem a sima szeretettről beszélek, hanem a rózsaszín hetekről, amikor meghallod a hangját és mosolyogsz, pedig csak telefonon keresztül beszélt vele és amikor minden témában oda lukad ki, hogy milyen jól érzi most magát, hogy Ő az élete része, na arról a szerelemről beszélek. Szóval miután megéreztem “T” eddig ismeretlen energiáit már sokkal jobban meg tudtam érteni, hogy mi az ami igazán hiányzik az életemből. Nagyon jót beszélgettünk róluk, rólam és egy erős Önbizalmat adott, hogy ne keressem magamba a hibát, mert így vagyok jó és nem kell azért megváltoznom, hogy találjak egy társat. :-) Köszönöm!
Hogy egy másik meglepetést is elmeséljek, Nemeszisz munka után belépve az ajtón, egyenesen a konyhába rohant. Néztem is, hogy semmi kabátlevétel, vagy lepakolás, csak irány a konyha. Pár perc múlva már egy szelet tortával a kezében állt az ajtóban és egy gyertya égett a tetején. Elénekelte nekem a születésnapi dalt és amint kiejtette a száján, hogy kívánjak valamit és fújjam el a gyertyámat.. az annyira aranyos volt. Az Én születésnapi tortám és még kívánni is lehetett. :-) Persze, mit kívántam…? Persze, hogy Őt… :-)))
Egész héten abban a hitben éltem, hogy este megyünk bulizni, amit meg is írtam itt, de egy nappal előtte “O” MSN-en jelezte nekem, hogy betegség miatt halasszuk el és tegyük át másik hétvégére. Eléggé megdöbbentett és csalódott érzés fogott el… De Én nem voltam beteg és az Én születésnapom volt… Du. persze “I” és “O” felhívott, hogy felköszöntsenek, de Pityu egy SMS-el elintézte a dolgot… úgy mint egy kollégám… meglepő, mert egy vad idegen is megpróbált valami különlegeset adni… Persze nem megyek bele hatalmi drámákba, de Ők most nem vettek részt a szülinapomban…
Este viszont Nemeszisszel úgy döntöttünk, hogy mi akkor is megünnepeljük az Én napomat és elmentünk a B7-be. Na eddig ez a buli sikerült a leg bénábban. Bombariadó volt és nem lehetett bemenni… vártunk és vártunk, de elment a hidegbe mindkettőnk kedve az egésztől és haza jöttünk. De annyira nevettünk  a szitun, hogy már csak azért is megérte. :-)
Szóval így telt a születésnapom! :-) Köszönöm mindenkinek még egyszer a meglepetéseket, a reggelit, a beszélgetést, a tortát és az élményeket.

Most elmegyek kirándulni pár baráttal, ismerőssel…

Szép napot mindenkinek!