Sajnos ez a hét nem úgy alakult ahogy terveztem. Eléggé felgyűlt a munkám, így nem nagyon volt időm másra. Sem a magánéletemre, sem a barátaimra, de még a lányokra sem nagyon. Mivel szeretem a munkám, már mint amit csinálok, így nem fáraszt le annyira, csak sajnálom, hogy másból nem áll az életem. Talán ha lenne kihez haza sietni, vagy lenne valaki aki vár rám, akkor nem dolgoznék ennyit, viszont jelenleg egy udvarló sincs a láthatáron. Persze tudom, hogy ha folyton dolgozom akkor nem is lesz lehetőségem találkozni senkivel.

Vannak olyan napok amikor úgy gondolom, hogy most nem kell senki, de egy másik napon pedig annyira jó lenne valaki mellé bújni. Azt hiszem, hogy most a türelem lehet a legfőbb erény amivel hozzá álhatok a jelenlegi helyzethez, mivel be kell látnom, hogy most jelenleg ennyi energiát tudok csak erre szánni, többet nem.

Amikor valaki keresi a társát akkor mindig olyan tanácsokat kap, hogy tegyen is a dolgokért, vagy ne legyen annyira görcsösen rajta a témán, illetve, hogy legyen türelmes mert sosem tudhatja, hogy mit hoz vele szembe a szél. Ezek mind igaz és hasznos tanácsok, de ha az ember annyira vágyik valamire, hogy amikor este lefekszik, egyedül a sötét szobába, és csak a saját gondolatai az egyetlen hang a sötétbe aki jó éjt kíván neki, akkor inkább gyorsan álomba merül, hogy másnap ismételten el tudja terelni a figyelmét valami mással. Ez vezet a folyamatos munkához, tanuláshoz… Egyedül nem szeretem ha hosszú az éjszaka…!

Szóval köszönöm mindenkinek az aggódó tanácsokat, ígérem igyekszem megfogadni őket, viszont azt hiszem a lehető legjobb amit most tehetek magammal, ha várok…

Szép napot mindenkinek! :-)