Minden nap amíg karácsony van, az emberek csodákat, pillanatokat, érzéseket élnek meg. Ez velem sincs máshogy, főleg ha kinézek az ablakomon és látom a körülöttem élő emberek boldogságát. Látom az ablakuk előtt álló fákat, amint pompában és fényben tündökölve mutatják magukat a világnak, látom az izgatott gyermekek arcát, amint kíváncsisággal várják, hogy milyen meglepetés várja Őket a fa alatt…

Pár nappal ezelőtt amikor még csak közeledett az ünnep, azon gondolkodtam, hogy mit fogok majd csinálni, milyen lesz idén egymagam díszíteni a fenyőfát, milyen lesz majd egyedül megvacsorázni és vajon magányosan fogom-e érezni magam, mert senki sem mondja majd, ”Boldog karácsonyt”.

Mik azok a dolgok amik valóban meghatározzák a karácsony szellemét? Nos azt hiszem idén megkaptam a válaszom a karácsony valódi szelleméről.

 

2009.12.24.

Mikor kezdett az éjszakai álmom kiteljesedni, akkor egy gyenge szellőre lettem figyelmes, ami az arcomon pásztázott végig és halk  szuszogás követett. Kinyitottam a szemeimet és Molly arcát láttam illetve a nagy szemeit, amiben ott volt az a mondat..
Papa! Itt van a karácsony!

Felkeltem és elterveztem, hogy miként fogom tölteni a napomat. El kellett mennem a nagymamámnak virágot venni, takarítanom kellett, fát díszíteni és ünnepi vacsorát készíteni.

Ahogy teltek az órák és a pillanatok, hamarosan a fa díszítéséhez érkeztem el. Ez volt az első valódi karácsonyi programom idén. Nos elővettem a fát, a díszeket és el kezdtem gondolkodni azon, hogy milyen színű is legyen idén a fenyőfa!?. Legyen inkább színekkel teli mint a szivárvány, vagy legyen inkább egy színű és ha igen akkor milyen? Kék, mint ha az égboltra akasztottam volna fel a fát, vagy vörös, mint a legbujább gondolataim, vagy aranyban pompázva adhatnám tiszteletem az ünnepnek?

Nos, a kék mellett döntöttem és feldíszítettem a kis fámat mindennel amit találtam és kék volt. A lányok csak keringtek körülöttem, lopkodták a fényesnél fényesebb szalagokat.

Kész volt a fa… ott álltam előtte és csak néztem… 

Persze a vacsorával még sehol sem voltam, így gyorsan nekiálltam elkészíteni az ünnepi lakomámat. Mire készen lettem vele, már besötétedett odakint és lassan feltűntek a szemben lévő házak ablakán a karácsonyfák fényei.

Ekkor megcsörrent a telefonom.. egy kedves kollégám és barátnője volt, hogy boldog karácsonyt kívánjanak. Amint letettem egy SMS fogadott, a főbérlőmtől, illetve a főnöknőmtől. Még el sem olvastam, de már is újra csörgött a telefonom. “O” volt az, hogy boldog karácsonyt kívánjon! Olyan aranyos és izgatott volt, mint egy gyermek aki a mikulást látta szánjával az égen átsuhanni, a holt fénye alatt. :-)

Amint befejeztük a beszélgetést neki láttam az ünnepi vacsora tálalásához. A lányok kistáljait a fa alá tettem és a kedvenc elemózsiájukkal töltöttem fel. Amint neki által (bár kicsit félve a fától), hogy felfalják a vacsorájukat Én is leültem, hogy megegyem amit főztem.

Egyik pillanatban újra megcsörrent a telefonom és “A” SMS-e fogadott. Azt írta, nagyon szeretnek! :-) Nagyon jó érzés fogott el, de ahogy olvastam, egy bejövő hívásom volt. “T” és “M” szólt bele a telefonba, hogy “Boldog karácsonyt"! :-) Köszönöm!

Vacsora után, kényelmesen elhelyezkedtem a kanapét és egy sorozatot kezdtem el nézni, amikor Nemeszisz felhívott. A hangjából lehetett érezni, hogy boldog pillanatokon ment át és jól érzi magát. Aranyos volt... .-)

Ezek után vissza tértem a filmhez, de valami nem hagyott nyugodni. Nem tudtam, hogy mi, vagy ki….

Kikapcsoltam a tévét és kinéztem az ablakon… vártam… egyszer csak egy hajléktalant láttam meg a padokon ülni és ekkor rájöttem, hogy nem is Én vagyok az, aki egyedül tölti  a karácsonyt. Hogy minden ami az elmúlt órákban történt egy csoda volt… Hiszen mi mást kívánhatnék még, mint olyan barátokat akik nem hagynak egyedül, akik nem hagyják, hogy egyedül érezzem magam… még karácsony este sem! Talán ez a valódi karácsony amiben hiszünk, amiről valóban szólnia kell! Nem a sok ajándék, a nagy lakoma… hanem az a kapocs ami összeköti a barátokat, amiért gondolnak egymásra, az a karácsony valódi szelleme!

Egy kis mosollyal az arcomon megsimogattam a lányokat, majd megragadtam két szaloncukrot és egy fél literes flakont teával teli, majd elindultam, hogy kivittem a bácsinak. Amikor kiléptem az ajtón nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet, de ha Én nem voltam egyedül szent este, akkor neki sem szabad…

Ahogy oda értem hozzá, láttam rajta, hogy annyira be van rúgva, hogy alig tud ülni, így nem tudtam mást tenni, mint letettem mellé a teát, a két szaloncukrot és boldog karácsonyt kívánva távoztam.

Ahogy vissza értem a lakásba és kinéztem az ablakon, láttam, hogy eszi a neki adott szaloncukrokat és a teát a szatyrába teszi….

Bár tudva, hogy nem boldog a karácsonya, még is jó érzés volt adni valamit és annyit tudtam kívánni neki, hogy találjon magának éjszakára egy meleg helyet ahol elaludhat.

Amint Én is nyugovóra hajtottam a fejem, egy gyenge szellőre lettem figyelmes, ami az arcomon pásztázott végig és halk  szuszogás követte. Kyra kívánt jó éjszakát és Boldog karácsonyt!

Boldogan és békében telt a napom és köszönöm mindenkinek, hogy idén sem kellett egyedül töltenem a karácsonyt!