Szia Hercegem!

2010.08.08

Felöltöztem, felvettem a „báli” ruhám majd átmentem a barátaimhoz, hogy szórakozzunk egy kicsit, táncoljunk! Ahogy telt az este egy férfi állt meg az ajtóban és mindha megállt volna az idő, mert még mindig úgy érzem magam, mint ha ott állnék előtte és csak nézném és várnám, hogy azt mondja nekem… Szia hercegem! Ma amikor belépett az ajtón, csak annyit mondott… „szia hercegem”! Azt hiszem most egy igazi herceg képei illenek ide!

Eltelt "az" a hét!

2010.07.25

Ahogy kinézek az ablakomon és meglátom az előtte álló fenyőfa ágait, ami a rá zúdult víz súlyától behajlik az ablakom elé, azon tűnődöm, talán az elmúlt egy hétre miért tekintek úgy, mint az eddig eltelt legjobb szabadságomra? Azt hinné az ember, hogy egy szabadságnak nyaralással, pihenéssel kell eltelnie, de most már úgy gondolom, hogy ez nem így van...

Napozás, fürdés…

2010.07.18

Sokszor bebizonyosodott már, hogy a spontán dolgok milyen jók tudnak lenni. Tegnap elindultunk Balatonra, de az M7-es forgalma miatt inkább az M1-es felé fordultunk és Tatán kötöttünk ki végül. Zsolt javasolta, hogy oda menjünk, mert Ő Tatán született és tudja, hogy milyen jó strand van ott. Nos mindenki bele ment és elmondhatom, hogy nem bántuk meg. Szóval nem kell mindig, mindent megtervezni, néha lehet spontán élni egy kicsit.

Ha vége jó! De kinek?

2010.06.27

Az a legbiztosabb, ha tisztázom a dolgokat és nem beszélek félre. Megmondom amit érzek, amit gondolok, aztán a másik majd eldönti mit kezd vele. Persze ez nem egy könnyű döntés, de most ezt kellett tennem… Más: Jól sikerült a buli pénteken, bár a társaság akivel lementem, nem igazán érezte jól magát a Retro nap miatt, de szerintem nagyon jó volt újra a régi zenékre táncolni, nosztalgiázni. Már csak azért is mert jól meg voltak szerkesztve a mai stílusra, így lehetett rájuk bulizni!

Ez van!

2010.06.11

Lassan egy hónapja, hogy megírtam az Újra él a blogom bejegyzésem és ahogy megfogalmaztam, hogy milyen irányt szeretnék adni a bejegyzéseknek, meg kell mondanom, hogy most már azt sem szeretném. Nem akarok vissza térni a csöpögős, unalmas és vergődően depressziós bejegyzésekhez, mert már nem az a fiú megy az úton aki azokat a bejegyzéseket megfogalmazta, megírta. Sokakat az érdekel, hogy miben változtam meg, vagy mitől változtam meg ennyire, de úgy vélem nem egy dolog volt ami előidézte nálam ezt a változást.

Hogy hívnak?

Bejegyezte: HungaryBoy On 3/19/2010 0 megjegyzés

Meg szoktad magadtól kérdezni, hogy mi az, ami most hiányzik az életedből? Mi az, amire most leginkább vágysz, hogy meg legyen?

Igen?

Azért kérdezem, mert valóban érdekel, hogy vajon más is ugyan azt kívánná amit Én!? Ugyan arra vágyik mint az Én lelkem!?

Amikor az életemre gondolok, akkor mindig eszembe jut, hogy fontos a pozitív gondolkodás, a pozitív látásmód, ezért igyekszem a gondolataimat abba az irányba terelni, hogy elégedett legyek azzal amim van, amit megteremtettem és büszkén, megnyugodva gondoljak mindenre ami körbe vesz. Végül is, Én döntöttem így… Én teremtettem a saját képemre a világot!

A lényeg, hogy még a legpozitívabb gondolatmenetem végén is csak egy dolog van, ami ott árválkodik és nem tudok vele mit kezdeni…de még megnevezni sem tudom…

Milyen vicces nem, hogy egy olyan dolog után vágyakozom, egy olyan dolgot keresek, amit megnevezni sem tudom, nem tudom, hogy hívjam, csak azt tudom, hogy létezik.

Ezt az egyet biztosan tudom! Hogy létezik…

Mostanában megint túlzottan sokat foglalkozom azzal, hogy meg tudjam nevezni, annyira sokat töprengek rajta, hogy belemegyek olyan dolgokba, olyan cselekedetekbe, amire semmi szükségem sincs, ami csak bosszúságot okozott. Irigykedem, kérek, magyarázkodok, próbálkozom… de sorolhatnám, de mind ezt miért? Hogy sok nevesített még csak meg se értse, még csak meg se próbálja a lehetőséget, a tiszteletet elfogadni, megragadni…

Persze tudom és értem amit most magadban gondolsz, hogy akkor miért fordítok rá figyelmet, energiát, vagy egyáltalán miért hagyom, hogy így éljem meg a saját döntéseimet, de ha csak egy kicsit is végig gondolod, akkor őszintén… mi mást tehetnék? Mindig az gyarapszik, amire a figyelmed irányítod!

Mondjuk persze mind ezt lehet mértékkel is, de amikor azt mondom, hogy van rossz tulajdonságom, nos… hát ez az egyik!

Szeretem az életem, szeretem az életem pillanatait és elégedett vagyok tényleg, de valahogy a természetemből fakadóan nehezen értem meg, vagy tudom elfogadni, hogy létezik az életemnek egy „nem” oldala is. Évek óta nem voltam olyan helyzetben mint most, hogy még hetek múlva is egy név járjon csak az eszemben, a gondolataimban, hogy megértsem miért nem mondhatom ki többet a nevét. Miért fontos ennyire, hogy tudjam az okot, az okozatot… miért nem lépek csak egyet előre. Vagy akár mondhatnám azt is, hogy miért esik nehezemre megtalálni egy esti kávézásban a jót, a pillanatban a puszta elégedettséget és nem akarni többet, mint amit tud és akar nyújtani? Ott van még, amikor szimplán egy profil miatt képes vagyok saját magamban keresni a hibát, mert szóra sem méltat, választ sem ad, de akár csak érdeklődést sem mutat.

Lehet, hogy most ezt olvasva úgy tűnik neked, hogy el vagyok keseredve, de ez nem igaz. Nem igaz, mert nincs miért, hiszen, csak körbe kell néznem magam körül… mindenem meg van, amit sokan csak remélni tudnak, hogy egyszer nekik is megadatik.

Most csak egy dolog jár a fejemben, ami itt motoszkál már napok óta, azóta, hogy az Alteregoban voltunk, hogy ha szeretném megtudni a nevét, akkor csak egy dolgot kell még megtennem….

Meg kell kérdeznem Tőle!


| edit post

    Hírdetések
    -------------------------