Aki még nem hallotta annak ajánlom, hogy ezt a történetet olvassa el. A lényeg, hogy “23 éven át némán sikított a kómásként kezelt férfi”. Eléggé megdöbbentő! A cikket itt bővebben is elolvashatod.

“Több mint két évtizedet töltött bezárva a saját testébe a belga férfi, akiről azt hitték, kómában van. Hallotta a látogatók beszélgetéseit, emlékezik, mi történt vele és hogyan próbált menekülni az élve eltemetéstől. Mint szakértőinktől megtudtuk, az eset véletlenül sem egyedülálló, megvan az esély a hibás diagnózisra, a jog ezeket csak akkor kezeli egyértelmű műhibaként, ha a vizsgálati protokol valamely részét kihagyják. Az eset kapcsán kiújult a vita a vegetatív állapotúként diagnosztizált emberek rendszeres felülvizsgálatáról és az eutanáziáról.

"Sikítani próbáltam, de semmi sem hallatszott belőle" - felelte Houben az RTBF belga rádiónak írt nyilatkozatában. "Eleinte dühös voltam, belül tomboltam, majd megtanultam így élni. Sokat meditáltam, álmodoztam, néha korábbi emlékeimbe kapaszkodva, néha egy teljesen más létezést képzeltem el."

Houben 20 évesen, egyetemi hallgatóként szenvedett majdnem halálos autóbalesetet, teljesen lebénult. Az orvosok a nemzetközileg is használt Glasgow Kóma Skála felhasználásával diagnosztizálták a férfit, akit öntudatlannak nyilvánítottak. Többször újra megvizsgálták, az eredmény azonban minden esetben ugyanez volt. Houben saját teste börtönében tehetetlenül figyelte, ahogy az orvosok és nővérek körülállják az ágyát a napi vizitek során, vagy, ahogy édesanyja elmesélte neki, amikor édesapja meghalt. Azonban semmit sem tehetett, képtelen volt kommunikálni a külvilággal, nem tudta mozgatni a fejét, sőt, még sírni sem.

"A 23 évben meditációval és álmodozással töltöttem a napjaimat. Amikor felfedezték, hogy tudatomnál vagyok, olyan volt, mintha másodszorra is megszülettem volna" - nyilatkozta a most 46 éves Rom Houben, aki egy speciális számítógép és érintőképernyő segítségével képes kommunikálni tolószékéből.”

 

Hogy valami vidám dologról is szó essen, újságolnám, hogy lesz randim. Persze bővebben majd csak utána mesélek. :-)