Eddig nem igazán írtam két fontos élőlényről, akik nagyon sokat jelentenek az életemben. Leginkább mert Ők az Én felelősségeim, a lelki ismereteim, váraim, vigaszaim, örömeim... Minden ami ahhoz kell, hogy bizalom és kölcsönös figyelem legyen. Nem kérünk egymástól mást, csak is a világot. Sokat gondolkoztam rajta, hogy miként alakulhatott ki ez a kötődés, miként lett közöttünk ennyire feltétel nélküli elfogadás. Ha haza jövök akkor Ők örülnek nekem, ha elmegyek akkor haza várnak, ha bánatos vagyok megvigasztalnak, ha örülök, akkor Ők is örülnek.

Néha eszembe jut, hogy vajon boldogok velem? Azt hiszem igen! Amikor a szemükbe nézek tudom, hogy mit mondanak, bár szó nem hagyja el a szájukat. Amit mondanak az nem több mint egy nyávogás. Egy nyávogás és tudom, hogy kell nekik valami, egy nyávogás és tudom, hogy hozzám akarnak bújni. Az egyik nem más mint egy díva a másik egy igazán sokat mozgó plüss maci.

Díva: A neve Kyra. Egy fekete házi boszorkány. Nagyon okos és egyben borzasztóan büszke is. Mindig tudja mit akar és csak is akkor történhet meg valami, ha Ő úgy döntött. Nem lehet felemelni, hozzáérni, vagy megsimogatni, ha Ő nem akarja. Viszont van valami amit mindig köteles vagyok teljesíteni felé. Ha haza jövök Ő hozzá kell mennem elsőre és köszönnöm neki.

Plüss maci: A neve Molly. Egy hosszú szőrű mozgó plüss.

Azért hívom így, mert gyerek koromban arról álmodtam, hogy megmozdul az Én plüss állatkám, és mondhatom hogy teljesült a kívánságom. Mindene az evés és az alvás. de komolyan, annyit eszik mint Kyra és Én együtt. :-)

Viszont mentségére váljon, hogy könnyen tanul. Vissza hozza a játékot, mint egy kutyus az eldobott botot, táncol, ha jutalom falatot kér (két lábon állva pörög) és hanyatt vágja magát, ha simogatást kér.

Mint ahogy írtam nagyon fontosak számomra, ezért csak is velük vagyok egész és elvihető. Ahogy Ők élnek értem, Én úgy élek értük.