Amikor ma reggel kinyitottam a szemem és lassan kezeimmel megdörzsöltem őket, arra gondoltam, hogy vajon mit tartogat számomra ez a mai nap!? Vajon ez is egy sablonos napnak indul, vagy történni fog valami ami érdekessé teszi a többi, már eltelt nappal szemben?

Felültem az ágyamon, majd felvettem a papucsom és elindultam a konyha felé, hogy megetessem a lányokat. Molly persze előre rohant, hogy Ő érjen ki elsőre, nehogy lemaradjon a reggeliről. Miután adtam nekik finom tasakos cicakaját, elővettem a kávésdobozt és kinyitottam, hogy feltegyek magamnak egy finom kávét, hát ha sikerül felébrednem. Amint kinyitottam a kávésdobozt és megcsapott a frissen őrölt kávé illata, egy bizsegést éreztem. Kirázott a hideg annyira jó illat volt a kávénak. Felnéztem és szemben volt velem az ablak, amin valamiért nem láttam ki rendesen. Olyan volt, mint ha egy fehér függönyt engedtek volna le az ablakom elé és a szél, vagy valami más mozgatná. Közelebb mentem és akkor láttam meg, hogy a táj fehér takarót húzott magára és megkezdte az igazi téli álmát. Az ég pedig igyekezett még jobban vastagítani és nagy szemekkel táplálta a takaróját.

Hírtelen elmosolyodtam és mint ahogy kisgyermek koromban, ma reggel is hangosan csak annyit mondtam… Jé, esett a hó! De szép! :-)

Persze csak a lányok hallották, de ahogy Kyra felugrott a párkányra és nyávogott, olyan volt, mint ha válaszolt volna, hogy “Igen, Én is látom!”

Szóval így indult ez a nap, és most, hogy már, hogy lassan vége van, elmondhatom, hogy nem volt olyan sablonos, mint a többi, már eltelt nap!

Szép álmokat!