Telefonhívás:

- Szia, Hédi vagyok (unokatestvér), ugye ma jössz szavazni?
- Miért ma szavazás van?
- Igen, tessék jönni szavazni!
- Jó a 11:11 Hévvel megyek!
- Ok! Várunk!

Hát így kezdtem a napom. Majd kávé, utána irány a szavazás, Csömörre. Természetesen meglátogattam a nagymamámat is, aki szokásához híven ebéddel várt. És persze a kedvencemmel, amit mindenkinek a saját nagymamája csinál a világon a legjobban... borsóleves, rántott hús, saláta, krumpli. :-) Majd irány a szavazás és jó állampolgárként megtettem az EU voksom. Hazafelé felhívott Tomi, hogy átjön, aminek persze örültem, mert mostanában nem nagyon találkoztunk. Róla, mármint rólunk…. mindegy…többet nem írok, mert az most túl személyes lenne és olvassa blogom... Csak még annyit, hogy kifelé a „csináljuk”… elképzeltem… J Ő érti!
Hm... mi is volt ma még... kékiwiw: semmi, narancssárga iwiw: nulla.

Edit a lakótársam és számomra egy nagyon kedves ember, a legjobb példája a pillanatok közötti döntésváltásnak. Igen-nem, fekete-fehér, akarom- nem akarom, kell- nem kell... :-) Drága, ezúton üzenem... vágj bele! A pillanat tudod! :-)

Hm…lássuk mi van még… Ja! Megáztam és isteni érzés volt! Csurom vizesen!!!