A sors fintora! Ezt a kifejezést szerintem már sokan használták, ilyen vagy olyan környezetben. Leginkább most egy bizonyos személyre értem és a vele való kapcsolatomra. Nem akarom az elején kezdeni, mert aki olvassa a blogom, annak kitűnik majd, hogy erről a bizonyos személyről már sokat írtam, amit viszont még nem boncolgattam, az leginkább a jelenlegi viszonyulásom hozzá. Hiszen sokakba felmerült a kérdés, hogy most kiről is szoktam írni? Vagy most miért szerepel ilyen sokat mostanában a blogomban ez az "idegen"? Itt az idő, hogy megválaszoljam a kérdéseket és a furcsa bejegyzéseket.Ha valakit megismerünk, akivel szívesen beszélgetünk vagy szívesen töltünk el együtt pár órát akkor megfogalmazódik bennünk, hogy vajon egy kapcsolatban jól működnénk együtt? Persze most párkapcsolatról beszélünk... Ha végig gondoljuk a kérdést és olyan szempontokat vizsgálunk meg, hogy... miről szoktunk beszélgetni, mennyire hasonlítunk egymásra, közös-e az élet célunk, mennyire tudunk figyelni egymásra, mennyire érdeklődünk egymás iránt, vagy netán mennyire mutatjuk ki egymásnak a szimpátiát és sorolhatnám még.. :-) Miután ez a gondolat menet meg van akkor nagyjából megfogalmazódik egy döntés bennünk, hogy lehetne ezek közül valamire alapozni a kapcsolatot vagy sem. Mivel nem vagyunk egyformák, ezért mindenkinek más érvei és elvei vannak. Ekkor még sokat nem tudunk igazán a másikról, így ezekre kell hagyatkozni. Ha úgy döntünk, hogy "nem" akkor nem indulunk neki az udvarlásnak. Ha viszont "igen" és facér is, akkor jelét adjuk annak, hogy többet is szeretnénk már, mint pár kellemes pillanatnál (persze sokan beérik ezzel is), és várjuk a válasz jelet, hogy a "partnerünk" hogy dönt. Ha kölcsönös akkor ennek jelét is fogja adni, ha nem akkor viszont rámehetnek az eddigi közös és kellemes pillanatok is (ez szerintem egy eléggé rossz reakció). Ezek után ha mindenki részéről OK a dolog akkor kezdődhet az udvarlás időszaka. Igazán izgalmas időszak! :-)
Azért írtam le ezt a gyors összefoglalót, hogy be tudja határolni, hogy jelenleg Én milyen fázisban vagyok most a sokat emlegetett "emberrel". Nem írom le a nevét mert olvassa a blogom és így nem érzi magának ezt a bejegyzést! :-)
Jelenleg eléggé sok elvet és szabályt megszegtem, mármint amiket magamnak állítottam. Leginkább azt, hogy sosem leszek "persze sokan beérik ezzel" típusú férfi, hanem, hogy megszerzem magamnak azt amit akarok. A másik, hogy már ott defektes a téma, hogy a "facér" kifejezés nem illik rá és mindig azt vallom, hogy nem szabad egy kapcsolatba beleturkálni. Nem szép dolog, csak ha annyira biztosak vagytok benne, hogy egymásnak Ti vagytok a nagy "Ő"... na csak akkor talán szabad, de ezt legtöbb esetben nem lehet előre tudni. Őszintén megmondom a fenti gondolattal Én is eljátszottam... Átgondoltam mind azt amit eddig elmondott magáról, vagy amit láttam belőle, vagy amit mutatott magából... A válasz meg van rá, de ahogy egy előző bejegyzésemben oly bölcsen írtam, hogy "a bátorság nem a beszédben van... hanem a választásban..." így ezt a lehetőséget elvettettem. Betudom annak, hogy rossz időben és rossz helyen találkoztunk. Nem kockáztatok, hanem "beérem azzal ami van" és kiélvezem a pillanatokat. Ez persze egy bizonyos mazoizmus is, de rábízom magam a jövőre és amíg nem találom meg az "egyszer volt, hol nem volt" lehetőséget, addig így jó nekem! Bármi is történik, nem szeretném felbolygatni a dolgokat, de egyben biztos vagyok vele kapcsolatosan, hogy most... a "sors" fintora szólt közbe!
Sziasztok!
ui: egy férfinak legyek hobby-a :-)
