Szia Hercegem!

2010.08.08

Felöltöztem, felvettem a „báli” ruhám majd átmentem a barátaimhoz, hogy szórakozzunk egy kicsit, táncoljunk! Ahogy telt az este egy férfi állt meg az ajtóban és mindha megállt volna az idő, mert még mindig úgy érzem magam, mint ha ott állnék előtte és csak nézném és várnám, hogy azt mondja nekem… Szia hercegem! Ma amikor belépett az ajtón, csak annyit mondott… „szia hercegem”! Azt hiszem most egy igazi herceg képei illenek ide!

Eltelt "az" a hét!

2010.07.25

Ahogy kinézek az ablakomon és meglátom az előtte álló fenyőfa ágait, ami a rá zúdult víz súlyától behajlik az ablakom elé, azon tűnődöm, talán az elmúlt egy hétre miért tekintek úgy, mint az eddig eltelt legjobb szabadságomra? Azt hinné az ember, hogy egy szabadságnak nyaralással, pihenéssel kell eltelnie, de most már úgy gondolom, hogy ez nem így van...

Napozás, fürdés…

2010.07.18

Sokszor bebizonyosodott már, hogy a spontán dolgok milyen jók tudnak lenni. Tegnap elindultunk Balatonra, de az M7-es forgalma miatt inkább az M1-es felé fordultunk és Tatán kötöttünk ki végül. Zsolt javasolta, hogy oda menjünk, mert Ő Tatán született és tudja, hogy milyen jó strand van ott. Nos mindenki bele ment és elmondhatom, hogy nem bántuk meg. Szóval nem kell mindig, mindent megtervezni, néha lehet spontán élni egy kicsit.

Ha vége jó! De kinek?

2010.06.27

Az a legbiztosabb, ha tisztázom a dolgokat és nem beszélek félre. Megmondom amit érzek, amit gondolok, aztán a másik majd eldönti mit kezd vele. Persze ez nem egy könnyű döntés, de most ezt kellett tennem… Más: Jól sikerült a buli pénteken, bár a társaság akivel lementem, nem igazán érezte jól magát a Retro nap miatt, de szerintem nagyon jó volt újra a régi zenékre táncolni, nosztalgiázni. Már csak azért is mert jól meg voltak szerkesztve a mai stílusra, így lehetett rájuk bulizni!

Ez van!

2010.06.11

Lassan egy hónapja, hogy megírtam az Újra él a blogom bejegyzésem és ahogy megfogalmaztam, hogy milyen irányt szeretnék adni a bejegyzéseknek, meg kell mondanom, hogy most már azt sem szeretném. Nem akarok vissza térni a csöpögős, unalmas és vergődően depressziós bejegyzésekhez, mert már nem az a fiú megy az úton aki azokat a bejegyzéseket megfogalmazta, megírta. Sokakat az érdekel, hogy miben változtam meg, vagy mitől változtam meg ennyire, de úgy vélem nem egy dolog volt ami előidézte nálam ezt a változást.

A biztos otthon…

Bejegyezte: HungaryBoy On 10/12/2009

Szeretném folytatni az “Egy fiú története” című bejegyzésemet. Vannak akik kicsit bizonytalanok voltak azzal illetően, hogy a fiú, akiről írtam, az Én vagyok-e, vagy csak egy szimplán kitalált történetet meséltem el. Nos, hogy választ adjak… igen a saját történetemet írtam le. Végül is ez az Én blogom...

És most a folytatás:

!cid_part2_05080100_0 Az "Igen" ami a táblára volt írva, oly erővel bírt a fiú szívébe, hogy úgy döntött megáll az útján és végig gondolja merre is tart, vagy merre is kell valójában mennie. Választ keresett mindenre.. a vágyaira, a kérdéseire, a gondolataira, a bánatára az elmúlt idők magányára. Választ, hogy megértse, miért történik most mind ez vele, miért van az, hogy minden percben csak egy érzés keríti hatalmába, hogy az út amiben annyira bízott nem más, mint a legfőbb vágyának lassú bukása.
És ekkor egy röpke gondolat suhant át elméjén, hogy talán nem is az út, hanem valami másban kell keresnie a gátat, ami úgy áll előtte, mint a régi korok kapui és annyira áttörhetetlen, hogy az ostrom ami folyamatosan sújtja, gyengíti a lelkét.
Egy fal... egy nagy fal… de vajon mi lehet mögötte, mi az ami annyira büszkévé és áthatolhatatlanná teszi?

UW_window_stud A fiú, ahogy végig gondolta kérdéseit és válaszait, rádöbben arra, hogy nem szabad hibáztatnia sem az utat ami egykor még tele volt nagy pillanatokkal, sem az útját keresztező személyekben, akik csak egy percet kértek, hogy megismerjék majd folytatták saját ösvényeiket, sem a világot amiben Ő is egy szikra a láng között. Ha valakit hibáztatnia lehet a kudarcaiért, az nem más, mint Önmaga. Saját egóját, saját tetteit és döntéseit...
Ahogy teltek a percek, az órák, a fiú úgy vélte, itt az ideje, hogy egy kicsit megálljon és semmi mással ne foglalkozzon, mint hogy egy saját tisztást találjon, ami csak az Övé. Egy tisztást, amit nem azért érzi magáénak, mert valaki várja ott, vagy mert a büszkesége és magánya elleni küzdelmének végső mentsvára, hanem azért mert nincs ott semmi és senki… csak Ő!

A fiú oldalra nézett és megpillantotta, hogy az ösvény mellett van egy kis kunyhó, ami eltörpül a körülötte lévő hegyek lábainál, de még is biztos menedéknek és pihenőnek tűnik. Elindult hát, hogy megpihenjen egy időre és az otthon melegében átgondolja önmaga minden létét, minden gondolatát és megtegye azt amit valójában nem volt mersze, mielőtt elindult útján… meghozza a döntését!
Becsukta ajtaját, de a kulcsot nem használta, nehogy örökre kizárja a külvilágot, a kíváncsi embereket, hiszen lehet, hogy valaki Őt keresi…

!000439875 !0876876 !00947850 !000498374987 !00876876876 !cid_022301c8b10c_d556f970_f6c125 0001a551 2okt065ol9 2x3 0120 0135

2 Response to "A biztos otthon…"

  1. Chris Said,

    Szia,
    Ez bizony így szomorú :(
    Levélben reagálnék bővebben rá... (ha majd olvasod)

    C.
    (Azt megjegyezném, hogy nagyon jól írsz!)

     

  2. I love Your nwe layout

     

Megjegyzés küldése


    Hírdetések
    -------------------------