Szia Hercegem!

2010.08.08

Felöltöztem, felvettem a „báli” ruhám majd átmentem a barátaimhoz, hogy szórakozzunk egy kicsit, táncoljunk! Ahogy telt az este egy férfi állt meg az ajtóban és mindha megállt volna az idő, mert még mindig úgy érzem magam, mint ha ott állnék előtte és csak nézném és várnám, hogy azt mondja nekem… Szia hercegem! Ma amikor belépett az ajtón, csak annyit mondott… „szia hercegem”! Azt hiszem most egy igazi herceg képei illenek ide!

Eltelt "az" a hét!

2010.07.25

Ahogy kinézek az ablakomon és meglátom az előtte álló fenyőfa ágait, ami a rá zúdult víz súlyától behajlik az ablakom elé, azon tűnődöm, talán az elmúlt egy hétre miért tekintek úgy, mint az eddig eltelt legjobb szabadságomra? Azt hinné az ember, hogy egy szabadságnak nyaralással, pihenéssel kell eltelnie, de most már úgy gondolom, hogy ez nem így van...

Napozás, fürdés…

2010.07.18

Sokszor bebizonyosodott már, hogy a spontán dolgok milyen jók tudnak lenni. Tegnap elindultunk Balatonra, de az M7-es forgalma miatt inkább az M1-es felé fordultunk és Tatán kötöttünk ki végül. Zsolt javasolta, hogy oda menjünk, mert Ő Tatán született és tudja, hogy milyen jó strand van ott. Nos mindenki bele ment és elmondhatom, hogy nem bántuk meg. Szóval nem kell mindig, mindent megtervezni, néha lehet spontán élni egy kicsit.

Ha vége jó! De kinek?

2010.06.27

Az a legbiztosabb, ha tisztázom a dolgokat és nem beszélek félre. Megmondom amit érzek, amit gondolok, aztán a másik majd eldönti mit kezd vele. Persze ez nem egy könnyű döntés, de most ezt kellett tennem… Más: Jól sikerült a buli pénteken, bár a társaság akivel lementem, nem igazán érezte jól magát a Retro nap miatt, de szerintem nagyon jó volt újra a régi zenékre táncolni, nosztalgiázni. Már csak azért is mert jól meg voltak szerkesztve a mai stílusra, így lehetett rájuk bulizni!

Ez van!

2010.06.11

Lassan egy hónapja, hogy megírtam az Újra él a blogom bejegyzésem és ahogy megfogalmaztam, hogy milyen irányt szeretnék adni a bejegyzéseknek, meg kell mondanom, hogy most már azt sem szeretném. Nem akarok vissza térni a csöpögős, unalmas és vergődően depressziós bejegyzésekhez, mert már nem az a fiú megy az úton aki azokat a bejegyzéseket megfogalmazta, megírta. Sokakat az érdekel, hogy miben változtam meg, vagy mitől változtam meg ennyire, de úgy vélem nem egy dolog volt ami előidézte nálam ezt a változást.

Egy fiú története

Bejegyezte: HungaryBoy On 10/10/2009

undies132 Most elmesélek egy történetet egy fiúról aki azt hitte, hogy az álmok azért vannak, hogy valóra váljanak. Hitt abban, hogy ha meghozza a döntését, hogy egy nagyobb csalódás után is képes szeretni, képes valakit beengedni az életébe akkor az úgy is lesz.
Egyszer, még nyár elején a fiú úgy vélte, hogy itt az ideje a magány és az önsanyargatás fölé kerekednie és neki állt, hogy megtalálja azt a személyt, aki a legvégén csak annyit mond majd neki... "köszönöm, hogy velem éltél..."
Amint elhatározta, hogy mit fog majd tenni, vagyis, hogy melyik „ösvényen” indul majd el, mérlegelte, hogy egyben milyen akadályok is jöhetnek majd vele szemben az „úton”. Tisztában volta azzal, hogy nem lesz könnyű, de kitartott a célja mellett, hogy meg fogja találni azt a „tisztást”ahol megnyugvást és örökké tartó lehetőséget kap majd valakitől. CodyMiller2Mindvégig biztos volt benne, hogy melyik a számára kijelölt „út” , mert tudta, hogy az „ösvény” amit választott olyan, ami megfelel majd az elvárásainak, az értékrendjének. Sosem szerette a sötét és rövid ösvényeket, azokat, amin mindig van némi veszély, hogy valami „ördög” bele bújik a testébe, vagy valami sötét alak kihasználja és magára hagyja egy éjszaka. Persze azt is tudta, hogy a legtöbb ember a kis és sötét ösvényeket járva is képes eljutni a „tisztására”, de valahogy sosem volt kedve vagy bátorsága letérni a biztos, jól kijárt útról.
Azzal is tisztában volt, hogy lesznek visszautasítások és kudarcok is az „ösvényen”, viszont azt nem gondolta, hogy egyszer rá kell majd döbbennie, hogy mind az, amit majd tapasztalni fog, rádöbbenti arra, hogy benne van a hiba és valójában nem is azon az „úton” sétál, amin lennie kéne…
DSC00-51 Ahogy elindult a sajátjának hitt ösvényén, észre vette, hogy nincs egyedül és sok olyan ember jön vele szembe aki kíváncsi és szeretné megtudni, hogy ki ez az új „idegen” és honnan fújta ide a szél közénk. Az úton haladva mindig jött vele szembe valaki akivel néha váltottak pár szót, meséltek egymásnak, vagy csak elmentek egymást mellett, mert nem gondolták úgy, hogy okuk lenne megállni. Néha az is előfordult, hogy akivel találkozott, leültek a "fűbe" és beszélgettek egy kicsit, ismerkedtek egymással, sőt volt olyan is, hogy tovább maradtak a naplemente után, hogy az éjszakát átbeszélgessék, mert érdekesnek és vonzónak találták egymást.
Az „útján” haladva a fiú megismer okos, értelmes, intelligens, buta, zavart és még unalmas embereket is, de valahogy egyikkel sem maradtak tovább és álltak meg útjaikon, hogy együtt egy másik „ösvényen” induljanak el a „tisztás” felé. DSC00-67Néha előfordult, hogy amikor a fűben ült a fiú, olyan érzése támadt, hogy talán nem kell tovább menetelnie a hosszú és előre láthatatlan „ösvényen”, hanem megfogja a vele szemben ülő kezét és egy másik „ösvényen” indulnak majd tovább.
A legutóbb is ez történt, amikor megállt, hogy megismerje azt a rejtélyes „idegent”, akivel egyik este egy elágazásnál találkozott. Amint elkezdtek beszélgetni, egyből feltűnt a fiúnak, hogy érdeklődik iránta az „idegen”. Mivel már nagyon fáradt volt a hosszú és hónapok óta tartó úttól, úgy döntött, hogy leül a fűbe és megkéri az új ismerősét, hogy tartson vele. Miután leültek az út széli „fűbe”, egyből elkezdték megismerni egymást. Beszélgettek, kérdeztek egymástól, elmesélték egymásnak az életüket, elárulták gyenge pontjaikat, hibáikat és jókat nevettek egymás történetein. Néha volt egy mosoly, egy utalás egy csöndes pillanat, amibe az ég is beleremegett. Ahogy teltek a napok és múltak az órák egyik fiú sem akart felállni és folytatni az eddigi útját. A fiú ez a pár nap eltelte után észre vette, hogy ha nem hallja a hangját akkor hiányzik, ha nem tud róla aggódik és folyton csak a rejtélyes „idegen” jár a fejében. sommersprossenArra gondolt, hogy ez nem lehet véletlen, ez nem történik meg minden nap, így hát csöndben maradva, de belül reménykedve kezdte szemlélni az eseményeket. Észre vette, hogy az „idegen”, aki már annyira nem is volt az, érdeklődik iránta, keresi a társaságát, szépeket mond neki, várja, hogy jelentkezzen és ha a fiú nem üzent neki, hát mindent kihasznált, hogy akár egy sor választ is, de valamit kapjon a fiútól.
Ahogy egyik este elköszöntek egymástól a fiú egyből nyugovóra tért és ahogy a szemei kezdtek lassan lecsukódni, nem is sejtette, hogy amint elalszik, minden megváltozik.  Mint ha az éjszaka álnok tervet szőtt volna ellene, és a hold mindent magával vitt volna, nehogy a fiú reggel az ágya mellett találja a „lehetőségét”…
4a08795907914Amint a fiú felkelt, azon tűnődött, hogy vajon ez a nap is rejteget számára valami újat? Valami szépet… egy kedves üzenetet, dicsérő szavakat… vidám pillanatokat…?
Hamar rádöbbent, hogy igen, van valami ami megváltozott… Nem történt semmi… egyáltalán semmi… és a fiú nem hallott többet a rejtélyes „idegenről”…
Hiába érdeklődött, írt, hívta… nem kapott választ… még csak egy üzenetet sem érdemelt meg tőle… még amikor tudta, hogy elérhető, akkor sem érkezett egy megnyugtató üzenet, vagy magyarázat sem… Hát ez történt a fiúval… újra egyedül maradt… Egyedül az út szélén ülve, ahol egy nappal előtte még semmi sem volt olyan fontos a fiúnak, mint az a pillanat, hogy ott van.
A fiú felállt a „fűből”, mert úgy gondolta, hogy nem állt meg az élete és csak egy „állomás” volt, de most már folytatnia kell az útját. Amint a lábai újra mozdulni kezdtek volna, egy gondolat futott végig az agyán.. egy kósza gondolat…
Valóban ez lennék Én?
Ez a kérdés annyira megdöbbentő volt számára, hogy a lábai is lefagytak és nem mozdultak. Nem tett egy lépést sem, csak egyhelyben állt ott az „úton” és csöndben gondolkodott azon, hogy mi is történt most vele. bath timeÉrezte, hogy a válasz amit kimondana erre a kérdésre az annyira „degradáló” lenne, hogy inkább nem szólt semmit. 
Még akkor sem mozdult, amikor hallotta, hogy az égi istenek is dühöngeni kezdtek a gondolatain és mérgükben villámokat dobtak a földre és nagy esőcseppekkel akarták késztetni a fiút, hogy folytassa mind azt amiben hisz, amit elhatározott, amiért útra kelt. Akár mennyire is tomboltak az elemek, sem a villám csapások, sem a hatalmas menydörgések nem tudták rávenni a fiút, hogy megtegyen akár egy lépést is. Semmit sem tett, csak hagyta, hogy az eső cseppjei úgy folyjék végig az arcán, mint ahogy a mögötte álló út pörgött le a szemében egyik pillanatról a másikra. Lassan felemelte az arcát és körbe nézett, hogy vajon merre is lehet most!? Ahogy tekintetével pásztázta az út két szélét, észre vett egy táblát. Oda ment, hogy megnézze mi van rajta, de csak egy szó volt ráírva... Egy szó, ami választ adott mindenre... Igen!

Folytatása következik...

jahnclark4 parkerhurley5 15224720a10690172993o 15224720a11253612199o Anthony 05 Anthony 06 a (5) 48a73afbe49ae 48bd4b4b8a539 53j 4897f6077e474

2 Response to "Egy fiú története"

  1. Chris Said,

    Nagyon kiváncsi vagyok a folytatásra...

    C.

     

  2. HungaryBoy Said,

    Szia,
    már olvashatod is :-)

     

Megjegyzés küldése


    Hírdetések
    -------------------------