Szerintem nem az a lényeg, hogy mindig, minden tudjak előre, hanem elég ha biztos vagyok abban, hogy tudok majd dönteni. Persze hiába igyekszem mindig a megfelelő döntést meghozni, sosem lehetek eléggé biztos abban, hogy az jó lesz, amíg el nem érkezik az a pillanat, hogy jól érezem magam. :-)
Ha nagy esemény, vagy nagy lehetőség, netán nagy kudarc, vagy bánat van előttem, akkor vagy észreveszem ezt a lehetőséget, vagy elmegyek mellette. és attól kezdve az a múlt, amit sosem fogok tudni. Ebből az következik, hogy bárhogy is döntök, bárhogy is alakulnak a dolgok mindig lesz valami és ha egy adott pillanatban megvizsgálom, hogy ez most jó vagy nem, akkor már nem számít, hogy miként, vagy milyen döntések láncolatként jutottam el addig a pontig, hanem elég, hogy megélhetem és ott lehetek.
Minden egyes nap változik az alapján, hogy miként ítélem meg a saját helyem vagy szerepem az életemben. Folyanatosan érnek külső hatások, emberek szolnak bele a jövőmbe, ezért minden nap más és más, de sosem ugyan olyan. Sosem lesz olyan érzésem, hogy ez történt tegnap is és az előtt is...
És, hogy ez a gondolkozás hova vezet? Nos fogalmam sincs, csak tisztában leszek azzal, hogy egy dolog van, ami biztos az életemben...az a változás! És ha már úgy sem tehetek semmit sem ellen, akkor úgy teszek, mind ha ismerném a jövőmet! :-)
Aközött, hogy reggel elindulok dolgozni és hogy haza érek a munkából egy olyan idő telik el számomra ami meghatározza, hogy milyen lesz a holnapom.

Nem azért mert valami történik bent és azt holnap folytatnom kell, hanem mert olyan döntéseket hoztam, ami magával teremti a holnapom pillanatait. Ha megnézek a reggeli metrón egy anyát, aki a sparos szatyrával és az olcsón vett ruhájában igyekszik be a munka helyére, hogy elvégezze a mai szerepét a hangyabolyban, akkor eszembe jut, hogy ha Ő haza megy este, akkorugyan Ő is tudja, hogy lesz holnap, de nem úgy gondol rá, mint egy újabb lehetőségre, vagy egy újabb ismeretlen és felfedezendő kalandra, hanem egy teherre, vagy mint kőre, ami ott szorong a mellkasában, mint amikor az érzed, hogy rossz mind az ami veled történik, de nem tudsz szabadulni a helyzetből. Az a kérdés jut eszembe, hogy mit tudna tenni az asszony, hogy eldobja a követ?
Ösztönösen el kezd gondolkodni azon, hogy mi történik vele és hogyan tudna szabadulni ebből a helyzetből... nem akarok nagyon bele menni a válaszba, mert magam sem tudom, de ha adnom kéne egy tanácsot, akkor azt mesélném el neki a saját életemből, hogy miként örültem neki, hogy ma reggel felkeltem. :-)

Jó éjszakát mindenkinek!