Szia Hercegem!

2010.08.08

Felöltöztem, felvettem a „báli” ruhám majd átmentem a barátaimhoz, hogy szórakozzunk egy kicsit, táncoljunk! Ahogy telt az este egy férfi állt meg az ajtóban és mindha megállt volna az idő, mert még mindig úgy érzem magam, mint ha ott állnék előtte és csak nézném és várnám, hogy azt mondja nekem… Szia hercegem! Ma amikor belépett az ajtón, csak annyit mondott… „szia hercegem”! Azt hiszem most egy igazi herceg képei illenek ide!

Eltelt "az" a hét!

2010.07.25

Ahogy kinézek az ablakomon és meglátom az előtte álló fenyőfa ágait, ami a rá zúdult víz súlyától behajlik az ablakom elé, azon tűnődöm, talán az elmúlt egy hétre miért tekintek úgy, mint az eddig eltelt legjobb szabadságomra? Azt hinné az ember, hogy egy szabadságnak nyaralással, pihenéssel kell eltelnie, de most már úgy gondolom, hogy ez nem így van...

Napozás, fürdés…

2010.07.18

Sokszor bebizonyosodott már, hogy a spontán dolgok milyen jók tudnak lenni. Tegnap elindultunk Balatonra, de az M7-es forgalma miatt inkább az M1-es felé fordultunk és Tatán kötöttünk ki végül. Zsolt javasolta, hogy oda menjünk, mert Ő Tatán született és tudja, hogy milyen jó strand van ott. Nos mindenki bele ment és elmondhatom, hogy nem bántuk meg. Szóval nem kell mindig, mindent megtervezni, néha lehet spontán élni egy kicsit.

Ha vége jó! De kinek?

2010.06.27

Az a legbiztosabb, ha tisztázom a dolgokat és nem beszélek félre. Megmondom amit érzek, amit gondolok, aztán a másik majd eldönti mit kezd vele. Persze ez nem egy könnyű döntés, de most ezt kellett tennem… Más: Jól sikerült a buli pénteken, bár a társaság akivel lementem, nem igazán érezte jól magát a Retro nap miatt, de szerintem nagyon jó volt újra a régi zenékre táncolni, nosztalgiázni. Már csak azért is mert jól meg voltak szerkesztve a mai stílusra, így lehetett rájuk bulizni!

Ez van!

2010.06.11

Lassan egy hónapja, hogy megírtam az Újra él a blogom bejegyzésem és ahogy megfogalmaztam, hogy milyen irányt szeretnék adni a bejegyzéseknek, meg kell mondanom, hogy most már azt sem szeretném. Nem akarok vissza térni a csöpögős, unalmas és vergődően depressziós bejegyzésekhez, mert már nem az a fiú megy az úton aki azokat a bejegyzéseket megfogalmazta, megírta. Sokakat az érdekel, hogy miben változtam meg, vagy mitől változtam meg ennyire, de úgy vélem nem egy dolog volt ami előidézte nálam ezt a változást.

Hirtelen gondolat...

Bejegyezte: HungaryBoy On 8/31/2009
Szerintem nem az a lényeg, hogy mindig, minden tudjak előre, hanem elég ha biztos vagyok abban, hogy tudok majd dönteni. Persze hiába igyekszem mindig a megfelelő döntést meghozni, sosem lehetek eléggé biztos abban, hogy az jó lesz, amíg el nem érkezik az a pillanat, hogy jól érezem magam. :-)
Ha nagy esemény, vagy nagy lehetőség, netán nagy kudarc, vagy bánat van előttem, akkor vagy észreveszem ezt a lehetőséget, vagy elmegyek mellette. és attól kezdve az a múlt, amit sosem fogok tudni. Ebből az következik, hogy bárhogy is döntök, bárhogy is alakulnak a dolgok mindig lesz valami és ha egy adott pillanatban megvizsgálom, hogy ez most jó vagy nem, akkor már nem számít, hogy miként, vagy milyen döntések láncolatként jutottam el addig a pontig, hanem elég, hogy megélhetem és ott lehetek.
Minden egyes nap változik az alapján, hogy miként ítélem meg a saját helyem vagy szerepem az életemben. Folyanatosan érnek külső hatások, emberek szolnak bele a jövőmbe, ezért minden nap más és más, de sosem ugyan olyan. Sosem lesz olyan érzésem, hogy ez történt tegnap is és az előtt is...
És, hogy ez a gondolkozás hova vezet? Nos fogalmam sincs, csak tisztában leszek azzal, hogy egy dolog van, ami biztos az életemben...az a változás! És ha már úgy sem tehetek semmit sem ellen, akkor úgy teszek, mind ha ismerném a jövőmet! :-)
Aközött, hogy reggel elindulok dolgozni és hogy haza érek a munkából egy olyan idő telik el számomra ami meghatározza, hogy milyen lesz a holnapom.
Nem azért mert valami történik bent és azt holnap folytatnom kell, hanem mert olyan döntéseket hoztam, ami magával teremti a holnapom pillanatait. Ha megnézek a reggeli metrón egy anyát, aki a sparos szatyrával és az olcsón vett ruhájában igyekszik be a munka helyére, hogy elvégezze a mai szerepét a hangyabolyban, akkor eszembe jut, hogy ha Ő haza megy este, akkorugyan Ő is tudja, hogy lesz holnap, de nem úgy gondol rá, mint egy újabb lehetőségre, vagy egy újabb ismeretlen és felfedezendő kalandra, hanem egy teherre, vagy mint kőre, ami ott szorong a mellkasában, mint amikor az érzed, hogy rossz mind az ami veled történik, de nem tudsz szabadulni a helyzetből. Az a kérdés jut eszembe, hogy mit tudna tenni az asszony, hogy eldobja a követ?
Ösztönösen el kezd gondolkodni azon, hogy mi történik vele és hogyan tudna szabadulni ebből a helyzetből... nem akarok nagyon bele menni a válaszba, mert magam sem tudom, de ha adnom kéne egy tanácsot, akkor azt mesélném el neki a saját életemből, hogy miként örültem neki, hogy ma reggel felkeltem. :-)

Jó éjszakát mindenkinek!

2 Response to "Hirtelen gondolat..."

  1. Great colection of photos today, I love it my Hungarian friend

     


Megjegyzés küldése


    Hírdetések
    -------------------------