Szia Hercegem!

2010.08.08

Felöltöztem, felvettem a „báli” ruhám majd átmentem a barátaimhoz, hogy szórakozzunk egy kicsit, táncoljunk! Ahogy telt az este egy férfi állt meg az ajtóban és mindha megállt volna az idő, mert még mindig úgy érzem magam, mint ha ott állnék előtte és csak nézném és várnám, hogy azt mondja nekem… Szia hercegem! Ma amikor belépett az ajtón, csak annyit mondott… „szia hercegem”! Azt hiszem most egy igazi herceg képei illenek ide!

Eltelt "az" a hét!

2010.07.25

Ahogy kinézek az ablakomon és meglátom az előtte álló fenyőfa ágait, ami a rá zúdult víz súlyától behajlik az ablakom elé, azon tűnődöm, talán az elmúlt egy hétre miért tekintek úgy, mint az eddig eltelt legjobb szabadságomra? Azt hinné az ember, hogy egy szabadságnak nyaralással, pihenéssel kell eltelnie, de most már úgy gondolom, hogy ez nem így van...

Napozás, fürdés…

2010.07.18

Sokszor bebizonyosodott már, hogy a spontán dolgok milyen jók tudnak lenni. Tegnap elindultunk Balatonra, de az M7-es forgalma miatt inkább az M1-es felé fordultunk és Tatán kötöttünk ki végül. Zsolt javasolta, hogy oda menjünk, mert Ő Tatán született és tudja, hogy milyen jó strand van ott. Nos mindenki bele ment és elmondhatom, hogy nem bántuk meg. Szóval nem kell mindig, mindent megtervezni, néha lehet spontán élni egy kicsit.

Ha vége jó! De kinek?

2010.06.27

Az a legbiztosabb, ha tisztázom a dolgokat és nem beszélek félre. Megmondom amit érzek, amit gondolok, aztán a másik majd eldönti mit kezd vele. Persze ez nem egy könnyű döntés, de most ezt kellett tennem… Más: Jól sikerült a buli pénteken, bár a társaság akivel lementem, nem igazán érezte jól magát a Retro nap miatt, de szerintem nagyon jó volt újra a régi zenékre táncolni, nosztalgiázni. Már csak azért is mert jól meg voltak szerkesztve a mai stílusra, így lehetett rájuk bulizni!

Ez van!

2010.06.11

Lassan egy hónapja, hogy megírtam az Újra él a blogom bejegyzésem és ahogy megfogalmaztam, hogy milyen irányt szeretnék adni a bejegyzéseknek, meg kell mondanom, hogy most már azt sem szeretném. Nem akarok vissza térni a csöpögős, unalmas és vergődően depressziós bejegyzésekhez, mert már nem az a fiú megy az úton aki azokat a bejegyzéseket megfogalmazta, megírta. Sokakat az érdekel, hogy miben változtam meg, vagy mitől változtam meg ennyire, de úgy vélem nem egy dolog volt ami előidézte nálam ezt a változást.

Nemeszisz

Bejegyezte: HungaryBoy On 8/03/2009
A tegnapi bejegyzésemet úgy fejeztem be, hogy már előre jeleztem, hogy most nem magamról vagy a mai eseményeimről fogok írni, hanem egy másik személyről, aki igen csak meghatározza a napjaimat. Egyrészt azért mert együtt élünk mint lakótársak, másrészt mert amikor találkozott a kettők belső "Én" léte, akkor megéltük azt amit sokan még csak nem is értenek, hogy mi az amikor adhatsz és kaphatsz.
Pár hónappal ezelőtt jött egy érzés, hogy szívesen beszélgetnél valakivel - hívjuk Editnek - és akkor még csak úgy gondoltam rá, mint egy igen kedves kolléganőmre. Természetesen hallgattam is a megérzésemre és felhívtam, hogy ven-e kedve velem beszélgetni és találkozni a hősök terén. Azért volt érdekes ez a megérzés mert a munkahelyünkön kívül még sosem találkoztunk. Örültem amikor igen mondott és egy délutáni találkozás és végtelen pillanatokkal később már azon vettem észre maga, hogy megbeszéltük a hozzám költözését. Amikor haza jöttem és átgondoltam a du.-om és mind azt ami velem történt egyből tudtam, hogy valami elkezdődik...valami új...
Most, pár hónappal később visszagondolva be kell látnom, hogy abban a pillanatban amikor megkértem, hogy költözzön hozzám, akkor nem csak neki volt szüksége segítsége, hanem nekem is. Persze tudtam, hogy lesz mivel "szolgálnom" Őt és tudok neki csodát mutatni de azt is tudtam, hogy csak egy pillanatig lehet közös az utunk, csak egy szakasz az amit megélünk együtt, mert eljön az az idő, amikor a "kis butha" megérti és megélni a pillanat lényegét. Persze ez csak egy döntés a végtelen lehetőségek közül, de a jövőt nem nehéz kitalálni, csak tudnunk kell, hogyan döntünk most és már tudjuk is a jövőnket.
Ha megpróbálnám valamilyen, mindenki által használatos és értett szavakkal kifejezni, hogy milyen is a kapcsolatunk akkor sem a barátság, sem a lelki kapcsolat de még csak a közös hullámhossz sem illene rá, így inkább úgy mondanám el, hogy képzeld el, hogy lebegsz...meg van? Most képzeld hozzá, hogy a csillagokat látod és próbálod megszámolni, hogy vajon hány darab van belőlük... csak számolod és számolod... most gondolj bele, hogy ha tudni akarod, hogy mi lesz a vége, akkor a végtelenségig fogod számolni... ekkor eszedbe jutott, hogy minek számolnám meg? Nos a válasz egyszerű... azért mert tudni akarod, hogy mennyi a végtelen.
"valami elkezdődött és részese vagyok"
Hogy miért született meg ez a mondat? Mert az életem legnagyobb változását úgy tudtam lezárni, hogy ő elkezdte a sajátját. Azért mert mint megfigyelő láthatom, hogy min mentem Én is végig és látom, tudom, érzem, hogy mi lett a "vége"...
Látom, hogy mi van oda kint...
De tudom, hogy ez csak egy pillanat...
És érzem, hogy mind ez most történik velem...

Nem tudom jobban lezárni és érthetőbbé tenni ezt a bejegyzést, mint hogy annyit mondjak, hogy most már van kivel számolnom a csillagokat!
Ha szeretne valaki többet megtudni róla, akkor a http://nemeszisz.blogspot.com/ oldalon belepillanthat a gondolataiba.

Roberto Manrique:

2 Response to "Nemeszisz"


  1. Olympus Said,

    Mmmmmm... i like that boy, roberto... very sexy! mmm

    And hot blog! I just found it! And i add u!

    I create my personal blog with pics and vid... I hope u like it!

    http://gayolympus.blogspot.com/

     

Megjegyzés küldése


    Hírdetések
    -------------------------