Ha nagy esemény, vagy nagy lehetőség, netán nagy kudarc, vagy bánat van előttem, akkor vagy észreveszem ezt a lehetőséget, vagy elmegyek mellette. és attól kezdve az a múlt, amit sosem fogok tudni. Ebből az következik, hogy bárhogy is döntök, bárhogy is alakulnak a dolgok mindig lesz valami és ha egy adott pillanatban megvizsgálom, hogy ez most jó vagy nem, akkor már nem számít, hogy miként, vagy milyen döntések láncolatként jutottam el addig a pontig, hanem elég, hogy megélhetem és ott lehetek.
Minden egyes nap változik az alapján, hogy miként ítélem meg a saját helyem vagy szerepem az életemben. Folyanatosan érnek külső hatások, emberek szolnak bele a jövőmbe, ezért minden nap más és más, de sosem ugyan olyan. Sosem lesz olyan érzésem, hogy ez történt tegnap is és az előtt is...
És, hogy ez a gondolkozás hova vezet? Nos fogalmam sincs, csak tisztában leszek azzal, hogy egy dolog van, ami biztos az életemben...az a változás! És ha már úgy sem tehetek semmit sem ellen, akkor úgy teszek, mind ha ismerném a jövőmet! :-)
Aközött, hogy reggel elindulok dolgozni és hogy haza érek a munkából egy olyan idő telik el számomra ami meghatározza, hogy milyen lesz a holnapom.
Ösztönösen el kezd gondolkodni azon, hogy mi történik vele és hogyan tudna szabadulni ebből a helyzetből... nem akarok nagyon bele menni a válaszba, mert magam sem tudom, de ha adnom kéne egy tanácsot, akkor azt mesélném el neki a saját életemből, hogy miként örültem neki, hogy ma reggel felkeltem. :-)