Ahogy kinézek az ablakon minden olyan zöld és virágba van borulva sok fa és bokor. A kis levelek is látszanak, ahogy a több napos esőzés felébresztette őket és arra késztetve minden levelet, hogy kibújjanak kis bimbójukból. Ha bele gondolok, hogy napok óta esik az eső, de pl. a növények mennyire örülnek ennek, az jut eszembe, hogy még ha az embere siránkoznak is, hogy sokat esik az eső, még is mennyire hasznos és szükségszerű más élőlények számára ez az állapot.
Szóval ezzel a kis reggeli eső iránti csöpögéssel csak azt akartam leírni, hogy még mindig esik és végre érzem a tavasz erejét.

Eléggé jól telik a szabim, hála égnek nem unatkozom itthon, mert mindig van valaki akivel tudok találkozni, vagy mindig le tudom magam foglalni. Kicsit tartottam Tőle, hogy nem lesz sok programom, de hihetetlen, hogy mennyire meg tudnak változni pillanatok alatt a dolgok.
Lesz randim, találkozok régi ismerőssel, pénteken ha mindenkinek ok, megyünk Alterbe... Ja! Megnéztem az 500 nap nyár című filmet. Hát ajánlom mindenkinek, nagy jó és tanulságos mozifilm. Bár még mindig nem nyertem vissza a hitem a "szerelem első látásra" vagy a "meglátni és megszeretni", "mindörökké szerelem" lehetőségekben, de egy kicsit segített a film, hogy legyen még kitartásom.

Ha már a növényekről írtam, akkor egy pár kép, hogy mit lehet kezdeni a természetben talált alapanyagokkal. Arany, szamóca, eper, kaviár, liszt, zöldségek... A képeket a Brice Hardelin Portfolio oldalon megtekinthetőek:

Az erős edzéstől nagyon kimerültek az izmaim és hiába nyújtok, vagy lazítok, egy masszírozás nagyon jól jönne. Néztem masszőrt, meg ismerek is egy párat, de nem fogok sem pénzben, sem szexel fizetni érte. Minden esetre majd megkérek egy kedves barátot... :-)

Más: Megkeresett levélben egy kereső oldal webmestere, hogy reklámozzam egy kicsit az oldalát. Nos, ez még talán nem annyira szokatlan, mert több ilyen megkeresését kapok egy nap, inkább a kereső jellege és neve a lényeg. Gay Google Search kereső oldalról van szó és ugyan nem tudom mennyire jogos így használni a Google logot, de nem is az Én dolgom. :-)

Tegnap Nemeszisz csinált rólam pár új képet, amit most megosztok másokkal is. Ha valaki meg akart nézni akkor eddig is meg tudta tenni a Facebook-on, ezért sem titkolózom.

Hiába vagyok Isten, az istenek sem mindenhatóak…van amit Én sem tudok megváltoztatni, nem tudok ellene tenni… 

Hiába igyekszem, hogy megragadjam, megértsem, megéljem… el kell engednem…

Meghallgattam és megértettem, megnéztem és megláttam, megérintettem és éreztem… de ez már a múlt… most egy új pillanatban vagyok és már nem érzem, nem látom… 

Együtt töltöttem egy hétvégét azzal sráccal akivel nagyon jól megértük egymást, akivel be tudtuk fejezni egymás mondatát, akivel nem csak átöleltük egymást, hanem meg is éreztük egymást… viszont aminek kezdete van, az véget is ér!

Hát véget ért…

Nem azért mert nem kellettem neki, vagy mert Ő nem kellett nekem és nem azért mert nem értettük meg egymást, vagy nem lettünk volna képesek szeretni egymást, hiszen ez nem volt kérdés, hanem mert nem tudom megadni neki azt a fetist, amitől nem tud elszabadulni, képtelen elengedni. Nem tudom megadni neki azt amit az agyában még régen eldöntött, hogy “az” kell neki!

Hiába ültünk egymás mellett és beszéltünk róla, hiába próbáltuk megmagyarázni, hogy ez így nem jó, nem volt értelme, mert még a legnagyobb igyekezetem mellett sem tudom biztosítani neki. Bármi mást kért volna, nem lenne akadály, de ez túl sok, amire még egy Isten sem képes. Egyben biztos voltam, hogy nem akartam elengedni a kezét és nem akartam kimondani, hogy akkor vége… de tudtam, hogy meg kell tennem! 

Tudtam, hogy bántja, tudtam, hogy magát okolja, de akár mennyire is akartam nem tudtam megvigasztalni. Nem tehettem semmit, csak húzni tudtam az időt, hogy ne keljen elválnunk. Hiába beszéltük meg, hogy nem tudunk tovább együtt lenni, még sem engedtük el egymás kezét, nem hagytuk, hogy véget érjen…

De ahogy az idő múlt, úgy közeledett a pillanat amikor kiszállt az autóból és lezártuk.

Tegnap óta sokszor eszembe jutott, hogy miért történik mindez velem, miért van az, hogy mindig van egy probléma, vagy egy gát ami megakadályoz abban, hogy lehetőséged adjak valakinek. Nemeszisz este hagyta, hogy kimondjam amit gondolok, így rávezetett arra, hogy jól döntöttem, mert kitartok a döntéseim és elvárásaim mellett… mert ez vagyok “Én” és így kell engem elfogadni, megérinteni.

Sajnálom, pedig “együtt” szép az élet! “Talán egyszer...”

Eléggé lassan telik a hét, tudván, hogy mi vár rám a hétvégén... Csak várok, remélek és tervezek...

Pénteken grill parti, szombaton és vasárnap romantikus hétvége? Talán...