Mindig amikor leülök, hogy megírjam a bejegyzésem annyi mindent tudnék írni,de közben ha mindent leírnék akkor több oldalas lenne a bejegyzésem. Talán megoldás lenne, hogy ha többször írnék és nem csak 2-3 naponta, hanem mondjuk minden nap szánnék rá pár percet. Persze aki blogol, az tudja, hogy ez nem pár perc, főleg ha csak arra gondolok, hogy mennyit szenvedek a képek válogatásával.
Most már elkezdem a lényeget is, mert tényleg van mit írnom.
Kezdem azzal, hogy a hétvégém nagyon jól sikerült. Hogy is sikerülhetett volna másképp ilyen remek időben, fényes napsütésben, mint ami kint volt. Talán ott kezdeném, hogy pénteken átmentem Olgihoz, hogy ott aludjak, dumáljunk egy kicsit, szidjuk a pasikat és iszogassunk. Persze nem így alakult az este, mert Csilla és a barátnője beállított, hát és onnantól kezdve viszont nem mindenre emlékszem pontosan, ezért nem is próbálkoznék azzal, hogy leírom. Az tuti, hogy csajokkal együtt, otthon iszogatni, csacsogni, pasikról dumálni és nosztalgiázni…hogy is fogalmazzak… nagyon „laza”. :-)
Eléggé későn sikerült is ágyba bújnunk két nővel. :-) Érdekes…
Hogy levezessük egy kicsit az éjszakai eseményeket Olgival elmentünk vásárolgatni szombaton. Olyan pihenés képen.. :-) Sikerült is vennem egy jó felsőt (persze kapucnisat) aminek még az árán is meglepődtem. Szerintem el volt árazva de nem problémáztam rajta. :-)
Vettem fehérjét is scitec nutritiont, csokis –kókuszosat, mert már csak ez hiányzott hozzá, hogy minden meg legyen a kemény edzéshez. Az elhatározás szerint heti 4-5 alkalommal szeretnék edzeni és eddig ezt sikerült is betartanom, persze néha eléggé nagy „hisztizés” után veszem rá magamat, hogy elkezdjem. Teljesen igaz az a közmondás, hogy a szépségét meg kell szenvedni.
Szombat este elkezdtem chatelni a gyaloglón és a romeon, gaypointon megválaszolgatni a levelimet. Hát elmondhatom, van egy pár ember, aki nem tudom, hogy mit képzel a világról és magáról. Nagyon durva…
Viszont végre szóba állt velem (köszönhető az új képeimnek) egy srác akit már akkor is kiszemeltem magamnak amikor még a P-sem volt képben. Vagyis évekkel ezelőtt. Azt nem tudom, hogy azóta nem volt párja, vagy újra egyedül van, de sosem akart szóba állni régen velem. Most ugyan beszéltünk de eléggé fura és lassú egy beszélgetés. Gondolom annyira nem érdeklődik „mbdmbd”.
Vasárnap elmentünk a barátokkal egy fürdőbe pihenni, ejtőzni, pancsolni. Nagyon kellett már a téli hónapok után ez a kis felüdülés. Napoztunk, lángost ettünk… J Olyan jó volt!
Amikor este haza jöttünk, akkor még elmentem egy randira a pointos fineromance-al, de nagyon nevetségeses volt. Előző nap 2 órát MSN cameráztunk, de a találkozáskor csak annyit mondott, hogy „másra számítottam” és búcsúztunk is. Most komolyan mire számított? J Képen, camon is látott… nagyon idióta emberek vannak.
Persze minden jó ha vége jó, Lacival elmentünk meginni egy MC kávét és jól kidumáltuk a sok idióta buzit. A két magányos farkas megmondta a tutit! J
Este még egy kis beszélgetés és ma..ti… :-) Kisördivel, aki még mindig olyan szép azt hiszem örök kedvenc marad számomra! Imádni való!
Egy szűrnyű mai nap után most lépek moziba Tomival, de este még leszek.
Meg szoktad magadtól kérdezni, hogy mi az, ami most hiányzik az életedből? Mi az, amire most leginkább vágysz, hogy meg legyen?
Igen?
Azért kérdezem, mert valóban érdekel, hogy vajon más is ugyan azt kívánná amit Én!? Ugyan arra vágyik mint az Én lelkem!?
Amikor az életemre gondolok, akkor mindig eszembe jut, hogy fontos a pozitív gondolkodás, a pozitív látásmód, ezért igyekszem a gondolataimat abba az irányba terelni, hogy elégedett legyek azzal amim van, amit megteremtettem és büszkén, megnyugodva gondoljak mindenre ami körbe vesz. Végül is, Én döntöttem így… Én teremtettem a saját képemre a világot!
A lényeg, hogy még a legpozitívabb gondolatmenetem végén is csak egy dolog van, ami ott árválkodik és nem tudok vele mit kezdeni…de még megnevezni sem tudom…
Milyen vicces nem, hogy egy olyan dolog után vágyakozom, egy olyan dolgot keresek, amit megnevezni sem tudom, nem tudom, hogy hívjam, csak azt tudom, hogy létezik.
Ezt az egyet biztosan tudom! Hogy létezik…
Mostanában megint túlzottan sokat foglalkozom azzal, hogy meg tudjam nevezni, annyira sokat töprengek rajta, hogy belemegyek olyan dolgokba, olyan cselekedetekbe, amire semmi szükségem sincs, ami csak bosszúságot okozott. Irigykedem, kérek, magyarázkodok, próbálkozom… de sorolhatnám, de mind ezt miért? Hogy sok nevesített még csak meg se értse, még csak meg se próbálja a lehetőséget, a tiszteletet elfogadni, megragadni…
Persze tudom és értem amit most magadban gondolsz, hogy akkor miért fordítok rá figyelmet, energiát, vagy egyáltalán miért hagyom, hogy így éljem meg a saját döntéseimet, de ha csak egy kicsit is végig gondolod, akkor őszintén… mi mást tehetnék? Mindig az gyarapszik, amire a figyelmed irányítod!
Mondjuk persze mind ezt lehet mértékkel is, de amikor azt mondom, hogy van rossz tulajdonságom, nos… hát ez az egyik!
Szeretem az életem, szeretem az életem pillanatait és elégedett vagyok tényleg, de valahogy a természetemből fakadóan nehezen értem meg, vagy tudom elfogadni, hogy létezik az életemnek egy „nem” oldala is. Évek óta nem voltam olyan helyzetben mint most, hogy még hetek múlva is egy név járjon csak az eszemben, a gondolataimban, hogy megértsem miért nem mondhatom ki többet a nevét. Miért fontos ennyire, hogy tudjam az okot, az okozatot… miért nem lépek csak egyet előre. Vagy akár mondhatnám azt is, hogy miért esik nehezemre megtalálni egy esti kávézásban a jót, a pillanatban a puszta elégedettséget és nem akarni többet, mint amit tud és akar nyújtani? Ott van még, amikor szimplán egy profil miatt képes vagyok saját magamban keresni a hibát, mert szóra sem méltat, választ sem ad, de akár csak érdeklődést sem mutat.
Lehet, hogy most ezt olvasva úgy tűnik neked, hogy el vagyok keseredve, de ez nem igaz. Nem igaz, mert nincs miért, hiszen, csak körbe kell néznem magam körül… mindenem meg van, amit sokan csak remélni tudnak, hogy egyszer nekik is megadatik.
Most csak egy dolog jár a fejemben, ami itt motoszkál már napok óta, azóta, hogy az Alteregoban voltunk, hogy ha szeretném megtudni a nevét, akkor csak egy dolgot kell még megtennem….
Meg kell kérdeznem Tőle!
Hihetetlen napok állnak mögöttem. Annyira hihetetlen, hogy azt sem tudom merre, honnan, kitől kezdjem... :-)
Talán ott fogom kezdeni, amikor Olgival elmentünk meginni egy forró csokit és persze, nem azért fontos ezt megemlítenem, mert finom volt amit ittunk, vagy mert ez új dolog lenne, hanem azért ami ott történt. Azt tudtam, hogy Olgi jól ismer, de mindig meg tud lepni valamivel. Most is ezt tette, leginkább azzal, hogy tudta mit kell mondania arra, amiben kételyeim merültek fel. Mindig jó időben, jó tanácsot tud adni. :-)
Mivel most hosszú hétvége van, így tökéletes alkalom arra, hogy elmenjünk egy nagyot bulizni. Már régebben megbeszéltük róla Olgival és Tomival is, hogy elmegyünk egyszer Atleregoba és most itt volt az alkalom, hogy ezt meg is tegyük. Péntek este le is mentünk, Olgi, Csilla, Anikó és Tomi. Nagy csapat voltunk és mondanom sem kell, miután mindenki megitta már az adag piáját, nem volt sem gátlás, sem szép beszéd. Már amikor alapoztunk itthon, akkor tudtam, hogy igen kemény és zúzós este elé nézünk majd.
Lent is piával indítottunk és már egyből megjegyezték a lányok, hogy milyen jó pasik vannak lent. :-) Már az első 10 perc után Olgiék csak kapkodták a fejüket, de persze Tomi és Én is csak ezt tettük. :-)
Persze amint megittunk, vagy összetörtünk minden piát, húztunk táncolni. Mint egy csapat ribanc úgy riszáltuk a seggünket és kavartunk egymással. Persze egy kis idő után a lányok minden buzival neki álltak kavarni és természetesen az összes benne is volt! Hű… nagyon sajnálom, hogy nem volt nálam fényképezőgép! Tuti, hogy zsarolásra alkalmas képek készülhettek volna olyan szituk és helyzetek alakultak ki pillanatok alatt.
Leült ünk olyan 3 körül a kanapékra és csak legeltettük a szemünket. Persze az este legjobb 4 faszija (2 pár) pont hozzánk ültek le és kezdtek el egymásra mászni. Hű... rendesen megizzattunk... Annyira nehezen bírtam nézni, hogy inkább bementem Csillához táncolni, mire azon vettem észre maga, hogy egy kisrác a farkamat simogatja a seggével. Na de kérem…ki van itt? Megfordul felém és egy szép arcú és szép szemű kissrác volt velem szemben és egyből csókolózni kezdtünk. Persze az Alterben nem meglepő, hogy kép buzi egymás szájában van tövig. :-) Kimentünk beszélgetni, telefonszámot cserélni és megdumálni, hogy mit is kezdünk egymással.
Fél óra múlva, kb. fél 4 körül mentünk is haza, de elmondhatom, hogy rég buliztam ilyen jót. Köszi csajok!
És mi lett a vége a kissráccal?
Nos... rajong, akar, kellek neki, gondol rám... egyenlőre legyen elég ennyi, a többit majd egy másik bejegyzésben... türelmes vagyok!
Ma elmentünk Tomival segíteni Ferkónak és Jenőnek költözni. Olyan szép lett a lakásuk és annyira jó rájuk nézni. Kicsit irigylem is Őket, nem csak egymásra találtak, hanem ha minden igaz akkor a közös életük egy igazán nagy pillanatához értek el most és egy közös, régi álmukat sikerült megvalósítaniuk. Sok sikert srácok! :-)
Őszintén szólva sok minden történt még ezen kívül az elmúlt napokban, de nem szeretnék nagy bejegyzést írni... amit még leírnék, hogy Tomival szerintem kicsit más alapokra helyeztük a barátságunkat... Nem igazán tudom megmagyarázni, inkább csak úgy mondanám, hogy mélyebb lett. Szerintem persze! :-) Ennek örülök! :-)
Most lépek aludni, szép álmokat!






+(1).jpg)








.jpg)

.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)











