Ahogy elkezdtem ma írni a blogomba és folyamatosan töröltem ki a mondatokat, mert nem igazán találtam meg azt a gondolatot, amit igazán le szeretnék írni. Persze egy olyan mondat is született, amiben benne volt a vágyakozás, hogy közel fél éves egyedüllét után végre találhatnék magamnak valakit, de akkor megint csak azt kaptam volna meg a barátaimtól, hogy depis, vagy küszködő pillanataim, gondolataim vannak. Ezt elkerülvén megpróbálom megközelíteni más irányból a "kapcsolat" téren cikázó gondolataimat.

Ha az elmúlt hónapokat nézem, akkor igen igaza volt a barátaimnak, hogy görcsösen kergetek valami álmot, reményt, hogy találjak magam mellé valakit és amikor már teljes elkeseredésben voltam, akkor eltöltöttem egy hétvégét "O"-al és Ő rendbe rakott. Persze ezek után ismételten visszavonultam a próbálkozások és elutasítások mezeére. Nemeszisz egyik este azt mondta, hogy amit mellesleg én is mondogattam Ő neki - , hogy addig úgy sem találom meg, amíg ilyen görcsösen keresem. Akkor és abban a pillanatban úgy döntöttem, hogy visszább veszek és rábízom magam a "másik" oldalra. Igen is találjon most meg Ő engem és mindaddig keressen, amíg meg nem talál.

Aztán jött egy forduló pont, mert végre elfogadtam magamban, hogy az elmúlt időszak munkája, edzései meghozták az eredményt külsőleg és aztán Nemeszisz segítségével elkészítettük az új képeim. Fel is töltöttem Őket a kék-iwiw-re és persze el is kezdtem kapni az ajánlatokat. Olyanok is azonnal akartak tőlem minden féle „csúnyaságot” akik fél éve még csak vissza sem írtak az üzeneteimre. Persze mind sivár, szex centrikus és üres üzenet, amiben sugárzik, hogy csak azért írt mert új képeim vannak és ahogy kinézek rajtuk. Persze mondhatjuk azt is, hogy mi másra való akkor egy ilyen oldal!?

Mivel magam sem vagyok egy "átlagos" gondolkodású ember, ezért azt hiszem most nem így és nem itt fogom megtalálni azt aki engem ugyan úgy keres, mint ahogyan Én - Őt. Nem is az Alt..-ban vagy a szaunában… mellesleg ezekről a helyekről jobb ha nem is beszélünk, mert leginkább egy fertőhöz tudom hasonlítani…

Tehát most várok…

Ez tudom, hogy úgy hangzik mint valami érzelgős buzi vallomása, amit egy meleg havilapban lehet olvasni, de egy valamibe valóban bele kell gondolnom, hogy mit akarok megtenni azért, hogy végre ne a "majom csapdára" vagy "szia nem tudom ki vagy, de csináljuk" módszerekkel bízzam a szexuális életem, illetve, hogy bújós pillanataimba, ne a csóri 3 kg-os macskámat szorongassam, hanem olyas valakit akinek nem kell megszólalnia, nem kell kérnie, nem kell semmit sem tennie csak átölelnie...

Azt hiszem most egy olyan időszakában vagyok az életemnek, amiben hagynom kell, hogy Ő találjon meg és addig semmi más dolgom sincs mint élvezni az életet és most nem tenni semmit. Mindig azt vallom, hogy nem csak döntést kell hozni, de meg is tenni a döntésed lényegét és most így is teszek...

Más: Ma nagyon lusta napom van. "Ed" és "Zs"-el egész nap csak döglünk, vagyis "Ed" főzőcskézik (ezúton is gratulálok a meleg szendvicshez), és csak mi döglünk. "O"-al is beszéltem ma MSN-en és eléggé hiányzik is, ezért valamelyik nap meg látogatom majd. :-) Ezt még Ő nem tudja!

Ha még lesz valami, akkor majd megírom.

Antoine de Saint azt mondta, hogy egyedül a szellem szabadsága teszi lehetővé a gondolat fejlődését. Ezt végig gondolva a tegnap este nézett film jut eszembe, aminek a története egy ősemberről szolt, aki 14.000 éves és még a mai napig közöttünk él. Elmeséli a barátainak, hogy ki is valójában és miken ment keresztül. Ahogy az író felvázolta a karaktert és próbálta a mai társadalmi ember tudatához hozzá kapcsolni és megérthetővé tenni egy ilyen hosszú utazás lehetőségeit, élményeit arra döbbentem rá, hogy valóban nem számít mennyi évet éltünk, mert nem arra emlékszünk majd, hanem azokra a pillanatokra, amiket ezen évek alatt átéltünk. Ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg! A címe: The man from Earth - Az Őslakó
Aki olvassa blogom, az tudja, hogy van egy lány, akivel együtt élek és az utunk most közös irányba halad, de az elmúlt időben látom hogy távolodik... ez az irány számomra már ismeretlen… viszont ez a legjobb ami vele történhet! A lakótársamról van szó és a Nemeszisz oldalon olvashattok róla.” Egy érték vagy és csak annnyit akarok mondani neked, hogy amit tudsz az már a Tied és amit nem tudsz azt keresd a pillanatban”.

Hogy ne csak a spiritualitásról szóljon a napi bejegyzésem, megemlíteném, hogy ma este egy igen kedves emberrel volt szerencsém beszélgetni. Egy régi ismerőssel, akit évek óta nem láttam és ezért igazán nagy élmény volt most vele beszélgetni és megállapítani, hogy még mindig ugyan olyan az egyikünk, mint a másik. :-) Köszönöm Peti