Ahogy elkezdtem ma írni a blogomba és folyamatosan töröltem ki a mondatokat, mert nem igazán találtam meg azt a gondolatot, amit igazán le szeretnék írni. Persze egy olyan mondat is született, amiben benne volt a vágyakozás, hogy közel fél éves egyedüllét után végre találhatnék magamnak valakit, de akkor megint csak azt kaptam volna meg a barátaimtól, hogy depis, vagy küszködő pillanataim, gondolataim vannak. Ezt elkerülvén megpróbálom megközelíteni más irányból a "kapcsolat" téren cikázó gondolataimat.
Ha az elmúlt hónapokat nézem, akkor igen igaza volt a barátaimnak, hogy görcsösen kergetek valami álmot, reményt, hogy találjak magam mellé valakit és amikor már teljes elkeseredésben voltam, akkor eltöltöttem egy hétvégét "O"-al és Ő rendbe rakott. Persze ezek után ismételten visszavonultam a próbálkozások és elutasítások mezeére. Nemeszisz egyik este azt mondta, hogy amit mellesleg én is mondogattam Ő neki - , hogy addig úgy sem találom meg, amíg ilyen görcsösen keresem. Akkor és abban a pillanatban úgy döntöttem, hogy visszább veszek és rábízom magam a "másik" oldalra. Igen is találjon most meg Ő engem és mindaddig keressen, amíg meg nem talál.
Aztán jött egy forduló pont, mert végre elfogadtam magamban, hogy az elmúlt időszak munkája, edzései meghozták az eredményt külsőleg és aztán Nemeszisz segítségével elkészítettük az új képeim. Fel is töltöttem Őket a kék-iwiw-re és persze el is kezdtem kapni az ajánlatokat. Olyanok is azonnal akartak tőlem minden féle „csúnyaságot” akik fél éve még csak vissza sem írtak az üzeneteimre. Persze mind sivár, szex centrikus és üres üzenet, amiben sugárzik, hogy csak azért írt mert új képeim vannak és ahogy kinézek rajtuk. Persze mondhatjuk azt is, hogy mi másra való akkor egy ilyen oldal!?
Mivel magam sem vagyok egy "átlagos" gondolkodású ember, ezért azt hiszem most nem így és nem itt fogom megtalálni azt aki engem ugyan úgy keres, mint ahogyan Én - Őt. Nem is az Alt..-ban vagy a szaunában… mellesleg ezekről a helyekről jobb ha nem is beszélünk, mert leginkább egy fertőhöz tudom hasonlítani…
Tehát most várok…
Ez tudom, hogy úgy hangzik mint valami érzelgős buzi vallomása, amit egy meleg havilapban lehet olvasni, de egy valamibe valóban bele kell gondolnom, hogy mit akarok megtenni azért, hogy végre ne a "majom csapdára" vagy "szia nem tudom ki vagy, de csináljuk" módszerekkel bízzam a szexuális életem, illetve, hogy bújós pillanataimba, ne a csóri 3 kg-os macskámat szorongassam, hanem olyas valakit akinek nem kell megszólalnia, nem kell kérnie, nem kell semmit sem tennie csak átölelnie...
Azt hiszem most egy olyan időszakában vagyok az életemnek, amiben hagynom kell, hogy Ő találjon meg és addig semmi más dolgom sincs mint élvezni az életet és most nem tenni semmit. Mindig azt vallom, hogy nem csak döntést kell hozni, de meg is tenni a döntésed lényegét és most így is teszek...
0 Response to "Végre nem görcsölök!"
Megjegyzés küldése