El kell mesélnem, hogy tegnap este egy helyes sráccal találkoztam, mondván iszunk valamit. Persze az, hogy ezt nála tesszük meg a lakásán vele hozott némi lehetőséget is, hogy egy kellemes esténk legyen.

Amint oda értem hozzá és ajtót nyitott, egyből észre vettem rajta, hogy tetszem neki, ahogy persze Ő is nekem.

Leültünk beszélgetni, teát készített nekem és hosszasan mesélt mindkettőnk az életéről, a múltjáról a terveiről. Kicsit furcsa volt, de egyáltalán nem voltunk feszültek és olyan érzés volt, mint ha már ismertük volna egymás régebbről. Persze ez nem igaz, de tényleg olyan volt. Még szót is adott neki, hogy úgy érzi mint ha már találkoztunk volna.

Leszögezem, hogy egy italnak indult az este, mert nem rég lett vége egy kapcsolatának (persze, hogy mindig kifogom) és így csak egy ártatlan beszélgetés és kellemes este reményében találkoztunk.

Egy-két óra beszélgetés után valahogy, véletlenül már simogatott és természetesen felvetette a jó öreg trükköt, hogy megmasszírozna. :-) Most komolyan, még szép, hogy belementem. :-)

Hozzá teszem olyan piszkosul jól megmasszírozott, hogy mozdulni sem tudtam és amint észbe kaptam már a fenekemet nyalogatta. Mondanom sem kell, hogy ez után mi következett, de mindenki fantáziájára bízom...

Miután végeztünk, megkérdeztem Tőle, hogy egy nap hány alkalommal képes szexelni, mire közölte, hogy több alkalommal is, na hát már is jött az ismétlés… :-) Valahogy olyan jól mozogtunk és jól kiegészítettük egymást az ágyban, hogy mind a kettőnk meg is jegyezte a másiknak az élményét.

Köszi “G”! :-)

Hát, így telt a tegnap estém rövid verziója és el kell mondanom, hogy igen csak rám fért már, mert idejét sem tudom mikor volt utoljára szexuális életem. :-) Most már viszont meg tudom mondani…

Na, most, hogy már kitálaltam a piszkos dolgaimat, elmegyek Tomival a Tutanhamon kiállításra, este pedig buli a lányokkal! Valószínű, hogy az Alterba megyünk, egy kis gőz kieresztésére.

Kellemes napot mindenkinek!

 

Ahogy kinézek az ablakon minden olyan zöld és virágba van borulva sok fa és bokor. A kis levelek is látszanak, ahogy a több napos esőzés felébresztette őket és arra késztetve minden levelet, hogy kibújjanak kis bimbójukból. Ha bele gondolok, hogy napok óta esik az eső, de pl. a növények mennyire örülnek ennek, az jut eszembe, hogy még ha az embere siránkoznak is, hogy sokat esik az eső, még is mennyire hasznos és szükségszerű más élőlények számára ez az állapot.
Szóval ezzel a kis reggeli eső iránti csöpögéssel csak azt akartam leírni, hogy még mindig esik és végre érzem a tavasz erejét.

Eléggé jól telik a szabim, hála égnek nem unatkozom itthon, mert mindig van valaki akivel tudok találkozni, vagy mindig le tudom magam foglalni. Kicsit tartottam Tőle, hogy nem lesz sok programom, de hihetetlen, hogy mennyire meg tudnak változni pillanatok alatt a dolgok.
Lesz randim, találkozok régi ismerőssel, pénteken ha mindenkinek ok, megyünk Alterbe... Ja! Megnéztem az 500 nap nyár című filmet. Hát ajánlom mindenkinek, nagy jó és tanulságos mozifilm. Bár még mindig nem nyertem vissza a hitem a "szerelem első látásra" vagy a "meglátni és megszeretni", "mindörökké szerelem" lehetőségekben, de egy kicsit segített a film, hogy legyen még kitartásom.

Ha már a növényekről írtam, akkor egy pár kép, hogy mit lehet kezdeni a természetben talált alapanyagokkal. Arany, szamóca, eper, kaviár, liszt, zöldségek... A képeket a Brice Hardelin Portfolio oldalon megtekinthetőek:

Az erős edzéstől nagyon kimerültek az izmaim és hiába nyújtok, vagy lazítok, egy masszírozás nagyon jól jönne. Néztem masszőrt, meg ismerek is egy párat, de nem fogok sem pénzben, sem szexel fizetni érte. Minden esetre majd megkérek egy kedves barátot... :-)

Más: Megkeresett levélben egy kereső oldal webmestere, hogy reklámozzam egy kicsit az oldalát. Nos, ez még talán nem annyira szokatlan, mert több ilyen megkeresését kapok egy nap, inkább a kereső jellege és neve a lényeg. Gay Google Search kereső oldalról van szó és ugyan nem tudom mennyire jogos így használni a Google logot, de nem is az Én dolgom. :-)

Tegnap Nemeszisz csinált rólam pár új képet, amit most megosztok másokkal is. Ha valaki meg akart nézni akkor eddig is meg tudta tenni a Facebook-on, ezért sem titkolózom.

Hiába vagyok Isten, az istenek sem mindenhatóak…van amit Én sem tudok megváltoztatni, nem tudok ellene tenni… 

Hiába igyekszem, hogy megragadjam, megértsem, megéljem… el kell engednem…

Meghallgattam és megértettem, megnéztem és megláttam, megérintettem és éreztem… de ez már a múlt… most egy új pillanatban vagyok és már nem érzem, nem látom… 

Együtt töltöttem egy hétvégét azzal sráccal akivel nagyon jól megértük egymást, akivel be tudtuk fejezni egymás mondatát, akivel nem csak átöleltük egymást, hanem meg is éreztük egymást… viszont aminek kezdete van, az véget is ér!

Hát véget ért…

Nem azért mert nem kellettem neki, vagy mert Ő nem kellett nekem és nem azért mert nem értettük meg egymást, vagy nem lettünk volna képesek szeretni egymást, hiszen ez nem volt kérdés, hanem mert nem tudom megadni neki azt a fetist, amitől nem tud elszabadulni, képtelen elengedni. Nem tudom megadni neki azt amit az agyában még régen eldöntött, hogy “az” kell neki!

Hiába ültünk egymás mellett és beszéltünk róla, hiába próbáltuk megmagyarázni, hogy ez így nem jó, nem volt értelme, mert még a legnagyobb igyekezetem mellett sem tudom biztosítani neki. Bármi mást kért volna, nem lenne akadály, de ez túl sok, amire még egy Isten sem képes. Egyben biztos voltam, hogy nem akartam elengedni a kezét és nem akartam kimondani, hogy akkor vége… de tudtam, hogy meg kell tennem! 

Tudtam, hogy bántja, tudtam, hogy magát okolja, de akár mennyire is akartam nem tudtam megvigasztalni. Nem tehettem semmit, csak húzni tudtam az időt, hogy ne keljen elválnunk. Hiába beszéltük meg, hogy nem tudunk tovább együtt lenni, még sem engedtük el egymás kezét, nem hagytuk, hogy véget érjen…

De ahogy az idő múlt, úgy közeledett a pillanat amikor kiszállt az autóból és lezártuk.

Tegnap óta sokszor eszembe jutott, hogy miért történik mindez velem, miért van az, hogy mindig van egy probléma, vagy egy gát ami megakadályoz abban, hogy lehetőséged adjak valakinek. Nemeszisz este hagyta, hogy kimondjam amit gondolok, így rávezetett arra, hogy jól döntöttem, mert kitartok a döntéseim és elvárásaim mellett… mert ez vagyok “Én” és így kell engem elfogadni, megérinteni.

Sajnálom, pedig “együtt” szép az élet! “Talán egyszer...”

Eléggé lassan telik a hét, tudván, hogy mi vár rám a hétvégén... Csak várok, remélek és tervezek...

Pénteken grill parti, szombaton és vasárnap romantikus hétvége? Talán...