Kellemesen telik a szabadságom második hete, igazából semmi különös programom nincs. Vagy csak azért írom ezt, mert ma nincs kedvem regét írni. :-)
Ma csak képek:
1 napja
Mint látható, ismételten megváltoztattam a blogom fejlécét, hogy ne legyen unalmas az oldal és mostantól hetente fogom ezt megtenni. :-)Nem csak ez történt ám ma reggel, hanem az is, hogy láttam az MSN-en Kisördit bejelentkezve. Igen csak nagy kényszert éreztem, hogy írjak neki, de ha nem Ő lett volna a gép előtt akkor igen csak kopp lett volna a szitu. Érdekes, mert az elmúlt napokban eléggé sokszor jutott az eszembe, de nem tudom miért. Remélem minden rendben van vele és csak egy kósza megérzés keringet a fejemben napokban... Minden esetre jó lenne vele dumálni megint.
Felhívtam a kollégám, hogy minden rendben van-e bent, de mint mindig, így most is valami rossz hírt kellett kapnom. A kolléga lebetegedett, így van egy olyan érzésem, hogy ma visszavonják a szabimat. Már nagyon elegem van ebből a szervezetlen és abszolút kihasználós munkahelyből... Na mindegy, ez az Én problémám!
Más: Nemeszisz tegnap megemlítette, hogy mostanában olyan nagy szomorúságot lát és érez rajtam. Kicsit meglepődtem azon amit mondott, de természetesen azonnal el is gondolkoztam rajtam, hogy mennyi valóság tartalma lehet... És mire jutottam? Talán igaza van, de talán csak ugyan azt érzi rajtam ami meghatározta az elmúlt időszakom érzéseit... Ebből a gondolatból most nem szeretnék tovább menni, mert minden azért nem tartozik a külvilágra, tudván, hogy kik olvassák a blogomat.
Ezeket a képeket már sok bejegyzéshez fel szerettem volna tenni, de csak most jött el az ideje.
Köszönöm OhlalaMag!
|
Ma van a szabadságom 6. napja és ebből az elmúlt 3 napot Zalakaroson töltöttem. Azért csak 3 napot mert egy sajnálatos esemény miatt tegnap azonnal haza kellett jönnünk, de erről majd később.
Úgy döntöttem, hogy nem fogom leírni a napi dolgokat, hogy mikor hova mentünk, mit csináltunk, vagy, hogy milyen csúszdákon játszottam, hanem arról fogok írni, hogy miket tapasztaltam, vagy, hogy milyen gondolatok keringtek ide-oda az agyamba.Nyugalom, öröm, lelkesedés, döbbenet, mozgás, nevetés, izgalom...Csak egy pár érzést soroltam fel, ami meghatározta a napjaim, de persze kifejtem, hogy mire is gondolok
Nyugalom: Nagyon békés és csöndes a vidék ahol megszálltunk. Amikor kimentem a hátsó kertbe ahol már az erdő kezdődik, akkor leginkább a madarak éneke és a fák mozgásának susogó hangja ütötte meg a fülemet. Mintha azt suttogták volna, hogy nézzek fel az égre és lássak. Lássam az ég ragyogó kék színét, lássam az erdő egyenletes mozgását, ahogy a fák egy ritmusban hajolnak a szellő simogatására. Amikor felnéztem, akkor csak a kék eget láttam, illetve a felhők káprázatos táncát, ahogy gyülekeznek, találkoznak, eltűnnek vagy ahogy dühbe gurulnak. Láttam, hogy egy repülőgép egy fehér vonallal megfelezi az égboltot, mutatva, hogy merre vezet az útja, de még is olyan aprónak tűnt fent a hatalmas égbolton, mint ahogy egy utas látott engem az üléséből.
Öröm: Már az első perctől, hogy találkoztam a barátaimmal tudtam, hogy ugyan annyira hiányoztam nekik, mint amennyire Ők nekem. Örültem minden percben, hogy ott lehetek, örültem nekik minden pillanatban, hogy velem vannak és örültem neki, hogy elmúlt a magány érzése, mert nem voltam egyedül.
Lelkesedés: Amikor megérkeztem akkor annyi mindent szerettem volna egyszerre csinálni, de egyből indultunk le a fürdőbe, mert nagyon meleg volt és mert még nem tudtuk a házat teljesen átvenni. Minden nap a fürdőben voltunk és az volt számomra a legfontosabb, hogy mindent kipróbáljak, minden medencét meglátogassak, napozzak, pihenjek, finom ételeket egyek és persze nézzem a szép pasikat. Nem törődtem semmivel, csak hogy én mit akarok. A legjobb példa, hogy utolsó nap el mentem csúszdázni, annak ellenére, hogy a többiek nem akartak… Persze nagyon élveztem a csúszásokat és persze a velem együtt csúszó szép srácok látványát is. Volt is, akivel megismerkedtem. :-)
Döbbenet: Azért tartom fontosnak, hogy a döbbenetre kitérjek, mert van egy üzenetem a magyar fiataloknak. Mivel az egész napunkat a hatalmas fürdőparkban töltöttük, ezért bőven volt lehetőségem sok embert megfigyelni, illetve hozzá tartozik az is, hogy a szép pasikat kerestem a szememmel. Mondhatom, hogy több százan is voltak a strandon, de a felhozatal, hát... azt hittem, lesz egy-két hű-ha látvány, de nem volt. A döbbenetem az volt, hogy az emberek nagy rész annyira el volt hízva, annyira nem foglalkoznak magukkal. Volt olyan húszon éves fiú akinek nagyobb mellei voltak mint a lányoknak. Persze nem lehet mindenki Adonis testű, de azért az minden képen megdöbbentő, hogy több száz ember közül, összesen a 4 nap alatt 3 fiúra tudtam azt mondani, hogy jól néz ki. Komolyan csak három srác volt, akin látszott, hogy odafigyel magára. Kicsit többet vártam, tudván hogy mennyi ember jár oda és látva, hogy mennyi fiatal volt közöttük.
Mozgás: Fontos volt, hogy a nagy zabálás mellett ne hanyagoljam el Önmagam, ezért volt, hogy elmentem futni és egyik nap "O" is jött velem. Annyi kitartás volt benne, olyan jó volt nézni, ahogy küzd, tudván, hogy mi a célja és annyira akartam, hogy kibírja és meg is tette. Végig csinálta úgy, hogy nem szokott ennyit futni, de kitartott. Utána már csak egyedül mentem el futni és a természet adta lehetőségeket is kihasználtam. Természetesen, ha már fürdőben voltam, akkor kihasználtam az úszó medencét is, hogy egy kicsit sportoljak, de az most kiderült számomra, hogy az úszást még gyakorolnom kell. Fontos volt, hogy a csülök vacsora után, ne legyen lelkiismeret furdalásom és hogy figyeltem a sportra is, így nem is volt. :-)
Nevetés: Minden évben, egy olyan hét van amikor ráveszem magam, hogy alkoholt igyak olyan mértékbe, hogy igen csak a fejembe szálljon és előjöjjön belőlem a folyamatos vihogás. "O"-al az első este benyakaltunk egy liter Jagermeister-t és a második este ott folytattunk ahol abba hagytuk. Mindenki iszogatott és mint mindig, úgy most is Pityu folyamatosan nyomta a poénokat. Nagyon sokat nevettünk és a csúcspont az volt, amikor elkezdtünk mindannyian gólyalábakon járkálni. Hát az tényleg vicces volt... :-) Szerintem ha egy estém tele van nevetéssel, akkor boldog pillanataim vannak és az elmúlt pár hónapomban nem sok olyan pillanat volt, amikor valóban ilyen boldog voltam. A nevetés boldogít ezt már a régi bölcsek is megmondták... A nap bármely részében képesek voltunk poénkodni és mindig kihoztuk az adott helyzetből azt, hogy miként tudjuk poénra venni.
.jpg)
Izgalom: Sajnos a tegnapi nap rossz hírt kaptunk és annyira rossz volt, hogy azonnal haza kellett indulnunk. Nem fejteném ki, mert nem tartozik másra, csak annyit üzennék, hogy "O" és "I" veletek vagyok!
Viszont, írnék egy kicsit arról az izgalomról, ami abból jött, hogy utolsó nap a csúszdázás közben megismertem valakit, aki nem csak nagyon szép fiú volt, de meglepődtem rajta, hogy vette az üzenetem és egy igazán kellemes beszélgetésben volt részem. Sokat csúsztunk együtt, amíg a többiek nem mondták, hogy mennyünk haza. Első gondolatom az volt, hogy maradok még, hiszen „tűt” találtam a szénakazalban, de mivel velük jöttem le, így velük is maradtam és elköszöntem az új "idegen" ismerőstől.
Viszont, írnék egy kicsit arról az izgalomról, ami abból jött, hogy utolsó nap a csúszdázás közben megismertem valakit, aki nem csak nagyon szép fiú volt, de meglepődtem rajta, hogy vette az üzenetem és egy igazán kellemes beszélgetésben volt részem. Sokat csúsztunk együtt, amíg a többiek nem mondták, hogy mennyünk haza. Első gondolatom az volt, hogy maradok még, hiszen „tűt” találtam a szénakazalban, de mivel velük jöttem le, így velük is maradtam és elköszöntem az új "idegen" ismerőstől.
Bőven tudnék még írni az eseményekről, de úgy sem tudnék mindent úgy leírni, ahogy valójában megéltem, de nem is szeretném úgy befejezni, hogy most vissza a szürke hétköznapokba.
Hogy megfelelő gondolattal fejezzem be a bejegyzésem, ezért egy idézet bölcsességét adnám át:
"Soha többet nem találkozhatunk holnap, mert mától kezdve nálam minden nap ma van. Úgyhogy holnap is ma lesz. Mostantól mindig most van, mától kezdve minden nap ma."
|
Mielőtt elutazom, úgy döntöttem, hogy találkoznom kell egy olyan személlyel aki igen csak meghatározta az elmúlt éveimben hozott döntéseimet. Ő terelt egy olyan irányba, amiről mondhatom igen csak nagy változást és új életet is hozott.Megreggeliztünk az IKEA éttermébe, majd az Örsön ücsörögve beszélgettünk. Nagyon jó volt ismételten adni és kapni is... Köszönöm "M"!
Most kezdem el összepakolni a dolgaimat, mindent amit vinni akarok magammal. A listát is megírtam még tegnap és nagyon remélem, hogy nem hagytam le semmit. Ha netán még is, akkor így jártam. Tegnap megbeszéltem "O"-al, hogy ma náluk alszom, hogy holnap hajnalban korán tudjunk indulni és ne kelljen értem jönni.
Természetesen, ha vissza jöttem írok majd összefoglalót és megmutatom milyen szép város is Zalakaros. Azért fontos ez számomra, mert sokan úgy járnak külföldre pihenni és nézelődni, hogy a saját hazájukat nem is ismerik igazán, pedig nagyon sok szép és bámulatos látnivalóvan itthon is. Nos majd tartok egy ismerd meg Zalakarost túrát egy bejegyzésben, hát ha másnak is megjön majd a kedve a városhoz.
Mindenkinek kellemes hetet! :-)
|
Kicsit érdekesen kezdődik a szabadságom, mert olyan érzésem van mindta még félig dolgoznék. Meg kell hagyni, hogy van hátránya ha valakinek van céges telefonja és tudják, hogy elérhető rajta. Ma még egy megbeszélésre is be kellett mennem és Emailen is megtalálnak. Na mindegy, ilyen a munkám...Ma átjött "P" és megfürdettük a macskáimat. Azért azt megjegyezném, hogy végtelen mennyiségű szőrük van és most, hogy vedlenek, egyszerűen sem a fürdetés sem a fésülés nem segít. Kicsit nehezen viselték, de fél évente ki kell bírniuk. :-)
El kezdtem összekészíteni mindent amit vinni akarok szerdán Zalakarosra és vettem is magamnak egy pár új ruhát. Kicsit meglepődtem amikor rövidnadrágot próbáltam és az M-es nadrág lett végül a megfelelő méretem... Sosem hordtam ekkora méretet. Minden esetre ebből is látszik, hogy amit megfogadtam tavaly, hogy a nyaralásra lefogyok, azt sikerült is megtartanom.
Nagyon várom már, mivel tavaly is nagyon jól éreztük magunkat és csodás Zalakaros, de azért annyi változás lesz, hogy idén egyedül alszom a nagy franciaágyon. Az Én párom idén nem jön velünk nyaralni... talán mert nem tudja, hova megyünk és ezért nem tud utánam jönni... :-)
Nagyon várom már, mivel tavaly is nagyon jól éreztük magunkat és csodás Zalakaros, de azért annyi változás lesz, hogy idén egyedül alszom a nagy franciaágyon. Az Én párom idén nem jön velünk nyaralni... talán mert nem tudja, hova megyünk és ezért nem tud utánam jönni... :-)
Az is lehet, hogy lent majd egy reggeli futás alkalmával, az erdő mélyén találkozunk össze... hű, ez már kezd egy kicsit...
Most lépek, de holnap ismét jövök!
Aki mindig fel tud izgatni... Jakub Stefano:
|
Végre eljött a régóta várt szabadság ideje. Legközelebb 24.-én megyek újra dolgozni és addig is, igyekszem minden percet kihasználni.Az biztos, hogy rám fér a pihenés, főleg mert az utolsó hetem is maga volt az őrület. Volt olyan nap, hogy reggel 4-re mentem dolgozni, vagy, hogy 11-ig bent voltam. Tudom, hogy ez nem teljesen normális és minden képen végig fogom gondolni a szabadságom alatt, hogy hogyan tovább. Az biztos, hogy így nem lehet sokáig folytatni.
Na de a lényeg most a szabadságom...
Már most van bőven programom, de napról napra igyekszem majd leírni mivel töltöm.
|
