Minden ami mostanában Kisördi és köztem történt az most egy perc alatt elillant. Csak egy sor, egy mondat és vége... Mit is válaszoltam volna neki? Hogy ne! Ugyan...ez elkerülhetetlen volt. Már napok óta éreztem, hogy hamarosan megkapom ezt a mondatot...
"Elmondtam neki mi van.. Jobb ha most egy ideig nem beszélünk..."

Komolyan..erre mit lehetett volna válaszolni? Kérlelni, hogy maradjunk tovább is titokban? Miért? Hogy ne legyen nyugodt a lelki ismeretem de a büszkeségem tomboljon? Ugyan... ez csak késleltette volna az elkerülhetetlent, ami valójában mindig bekövetkezik. Már a kezdetnél el lett döntve, hogy nincs cél... legalábbis Kisördi részéről... sosem adta volna fel mind azt ami most van és ezt mindvégig tudtam! Nem volt sem remény, sem bizakodás bennem ezzel kapcsolatosan.

Pár bejegyzéssel ezelőtt azt írtam, hogy bizonyára lesz "OK"-a a történteknek...nos, most hogy már mindez csak a múlt - és pont ez a szó a lényeg - nem keresem és próbálom megmagyarázni.

Lezárva és ez így van jól!

Más: Mit lehet tenni, ha a munkánk kezd már nagyon elviselhetetlen lenni... ha abszolút csak egy eszköznek használnak ami semmi másra sem jó, csak, hogy parancsokat hajtson végre, vagy vigyorogjon ha kell?

Mind ezt úgy, hogy még a teljes neveddel sincsenek tisztában...

Felmondani... fura, mert egy kedves barátom mostanában mesélte nekem, hogy mi a terve a munkájával kapcsolatosan, hogy szeretne megszabadulni tőle és olyan dolgot csinálni amit mindig is szeretett volna. Ha most belegondolok, hogy még legalább 40 évig kellene ezen a munka helyen és ebben a környezetben dolgoznom, akkor egy kicsi megrémülök a jövőmet illetően. Azt hiszem ez lesz most a nagy feladat a jövőben, hamar eldönteni mit akarok és utána lépni.

Mindenkinek vannak lehetőségei választani..., hogy merre halad az életben. Ha valami nem jó, vagy nem jó irányba halad akkor azon módosítani kell. Persze ezt a mai világban nagyon nehéz, de nem lehetetlen, nem megoldhatatlan... Lehet egy eszközként kezelni a munkát, de az csak átmenetileg jó, amíg minden mást rendbe teszel magad körül...Hű..ez a mondat érdekes lett...mert egy kicsit bevillant a kérdés, hogy minden rendben van?

Azt hiszem a következő blog bejegyzésben kibontogatom...

Egy újabb képsorozat az örök kedvencről, Phils Spot -ról:

Ami viszont még jobbá tette az egészet, hogy mind ezt a barátaimmal néztem meg. Mostanában nem nagyon találkoztunk és jó volt újra látni Őket! "O"..annyi mindent akartam mondani és annyi mindent nem mondtam... nem szeretném, ha még egyszer ilyen sokáig nem beszélnénk... Ok?

Még tegnap de. Pityu eljött értem és elmentünk hozzájuk. Igaz végig XBox-tam az időt, de akkor is vele voltam! Köszönöm!

Este persze ismételten egymagam ültem a kanapén és még a drága Nemeszisz sem volt itthon.. hiányzik is ám, de holnap már jön haza!

Egyedül esténként a kanapén olyan mint ha az idő megállna és mozdulatlan lenne. Nem változik semmi, nem érzek semmit, csak azt, hogy minden csendes és üres... bármit is csinálok, Tv-t nézek, játszom, olvasok akkor sem múlik az érzés, hogy valami hiányzik... de mi?

Egy "társ", vagy valami más?

Ha most azt kérdezem magamtól, hogy ha "társ" akkor aki leginkább az eszembe jut most az "Kisördi"... de mint tudjuk ez nem lehetséges...ha azt kérdezem, hogy mi az a "más"...akkor arra nem tudom a választ. Ebből az következik, hogy amit szeretnék azt nem kaphatom meg, amit meg nem tudom, hogy mi az, na azt fogom megkapni.
Érti ezt valaki?

Tudni, hogy valamit amit szeretnél nem kaphatsz meg, olyan mint várni a világ végén a buszt, hogy haza vigyen, de a világ végén nem jár a busz...
csak ezt nem tudod...

Meglepő, hogy a pillanatok útját járva jutottam el ide... Azért, mert most döntenem kell, hogy ez jó vagy rossz így... és úgy lesz ahogy döntök... viszont most nem akarok gondolkodni ezen... azt hiszem, hogy most inkább egyszerűen csak élvezem a csendet... még a fák sem mozdulnak...

Szép álmokat!

Chris mc Nally:

" A pillanatnak élni annyit jelent, mint elengedni a múltat és nem várni a jövőt. Tehát tudatosan élni, annak tudatában, hogy minden pillanat ajándék."

Ha valakit megismerünk, akivel szívesen beszélgetünk vagy szívesen töltünk el együtt pár órát akkor megfogalmazódik bennünk, hogy vajon egy kapcsolatban jól működnénk együtt? Persze most párkapcsolatról beszélünk... Ha végig gondoljuk a kérdést és olyan szempontokat vizsgálunk meg, hogy... miről szoktunk beszélgetni, mennyire hasonlítunk egymásra, közös-e az élet célunk, mennyire tudunk figyelni egymásra, mennyire érdeklődünk egymás iránt, vagy netán mennyire mutatjuk ki egymásnak a szimpátiát és sorolhatnám még.. :-) Miután ez a gondolat menet meg van akkor nagyjából megfogalmazódik egy döntés bennünk, hogy lehetne ezek közül valamire alapozni a kapcsolatot vagy sem. Mivel nem vagyunk egyformák, ezért mindenkinek más érvei és elvei vannak. Ekkor még sokat nem tudunk igazán a másikról, így ezekre kell hagyatkozni. Ha úgy döntünk, hogy "nem" akkor nem indulunk neki az udvarlásnak. Ha viszont "igen" és facér is, akkor jelét adjuk annak, hogy többet is szeretnénk már, mint pár kellemes pillanatnál (persze sokan beérik ezzel is), és várjuk a válasz jelet, hogy a "partnerünk" hogy dönt. Ha kölcsönös akkor ennek jelét is fogja adni, ha nem akkor viszont rámehetnek az eddigi közös és kellemes pillanatok is (ez szerintem egy eléggé rossz reakció). Ezek után ha mindenki részéről OK a dolog akkor kezdődhet az udvarlás időszaka. Igazán izgalmas időszak! :-)

Azért írtam le ezt a gyors összefoglalót, hogy be tudja határolni, hogy jelenleg Én milyen fázisban vagyok most a sokat emlegetett "emberrel". Nem írom le a nevét mert olvassa a blogom és így nem érzi magának ezt a bejegyzést! :-)

Jelenleg eléggé sok elvet és szabályt megszegtem, mármint amiket magamnak állítottam. Leginkább azt, hogy sosem leszek "persze sokan beérik ezzel" típusú férfi, hanem, hogy megszerzem magamnak azt amit akarok. A másik, hogy már ott defektes a téma, hogy a "facér" kifejezés nem illik rá és mindig azt vallom, hogy nem szabad egy kapcsolatba beleturkálni. Nem szép dolog, csak ha annyira biztosak vagytok benne, hogy egymásnak Ti vagytok a nagy "Ő"... na csak akkor talán szabad, de ezt legtöbb esetben nem lehet előre tudni. Őszintén megmondom a fenti gondolattal Én is eljátszottam... Átgondoltam mind azt amit eddig elmondott magáról, vagy amit láttam belőle, vagy amit mutatott magából... A válasz meg van rá, de ahogy egy előző bejegyzésemben oly bölcsen írtam, hogy "a bátorság nem a beszédben van... hanem a választásban..." így ezt a lehetőséget elvettettem. Betudom annak, hogy rossz időben és rossz helyen találkoztunk. Nem kockáztatok, hanem "beérem azzal ami van" és kiélvezem a pillanatokat. Ez persze egy bizonyos mazoizmus is, de rábízom magam a jövőre és amíg nem találom meg az "egyszer volt, hol nem volt" lehetőséget, addig így jó nekem! Bármi is történik, nem szeretném felbolygatni a dolgokat, de egyben biztos vagyok vele kapcsolatosan, hogy most... a "sors" fintora szólt közbe!

Sziasztok!

ui: egy férfinak legyek hobby-a :-)

Szombat este... itthon egymagam és lassan a szememet sem tudom nyitva tartani olyan fáradt vagyok. Ma is dolgoztam és sajnos volt is bőven munkám. Már eléggé unom ezeket a szombati munkanapokat, főleg, hogy ha hétfőn mennem kell újra dolgozni. Nagyon kimerítő, hogy ha napi 10-12 órám munkanapok után, csak egy pihenő napom van egy héten és egy idő után azt veszem észre magamon, hogy gép lettem és liternyi kávéval és vitaminokkal tartom össze magam.

Azon gondolkodom, hogy mióta nem találkoztam már a barátokkal. "O"-al, "I"-el illetve Ankókával és Pityuval. Nos azt hiszem már kb három hete ennek. Hogy miért? Nem is tudom... talán mert mostanában mindenki nagyon elfoglalt és van egyéb intézni valója is az életében, vagy a sok munka, esetleg egyszerűen nem akartunk igazán összefutni. Nos mindegy is, hogy miért alakult így, a lényeg, hogy már igen csak hiányoznak! Na majd összeegyeztetek egy közös programot! Amit viszont már nagyon várok, az nem más, mint, hogy menjünk nyaralni, mivel idén is együtt töltjük a szabinkat, ugyan úgy mint tavaly és ugyan oda megyünk ahol tavaly voltunk. Zalakaroson kibéreltük a Mókus házat és idén is ezt a lehetőséget választottuk. Azért mert nagyon szép Zalakaros és mert ennek a háznak az erdő szélén olyan filingje van, mind ha eltűntünk volna a világ szeme elől és azt hiszem ez kell most mindenkinek.

Más: tegnap együtt reggeliztem "Z"-el, aki egy régi haver, csak az elmúlt időben nem találkoztunk. Eléggé hasonló elveink vannak párkapcsolat téren és azt hiszem sikerült megerősítenie abban, hogy még mindig helyén valóak az elveim.

Kisördi: passz..most nem elérhető...

Nemeszisz ma elutazik egy hétre, így egyedül leszek itthon. Persze ez nem azt jelenti, hogy "orgia" partik lesznek.. :-) Talán...

Ha ruhát vásárolok, mindig keresek valami kapucnis felsőt, mert nagyon szeretem, főleg akkor tetszik a legjobban, ha egy másik, szép férfi testén látom: