Sokat gondolkodtam rajta mostanában, hogy vajon a blogomban milyen bejegyzéseket kellene írnom. Amiket most írok, azok vajon érdekel bárkit is? Vagy csak egyszerűen töltsek fel képeket és hagyjam, hogy a sok pasi legeltesse a szemét.
Azt hiszem ennek a blognak rólam kell szólnia és azokról az eseményekről, érzésekről, gondolatokról melyek a mindennapjaimban történnek.
Ahogy olvasom mások blogját, észreveszem, hogy mindenki más-más céllal írja. Van aki egy hírekkel teli és a változó világ eseményeivel tölti fel, van aki a legbelső érzéseit írja meg, vannak akik csak képeket töltenek fel és sorolhatnám.
Talán az Én blogomat onnan kellene megközelíteni, hogy mindig a napi hangulatomat tükrözi. Boldog, magányos, kiéhezett, unalmas, kérdező. Talán ezért jó! Talán ez vagyok én... ahogy tegnap "G"-el beszélgettem, akkor jutott igazán eszembe, hogy mennyire tükröz engem, vagy mennyire mutatok Én más, mint aki vagyok. Nos azt hiszem, hogy mire leírtam mindezt, aminek semmi értelme, eljutottam oda, hogy tényleg így jó ahogy van!

Ma kicsit jobban megismertem valaki... Meglepő, hogy a blogomat olvasva mennyire kiismert.
És persze pont most, pont azt írta amit...
Köszönöm a beszélgetést "G"!

Nem tudom mi történik most velem, de azt érzem, hogy nagy változás fog bekövetkezni. Hogy pontosan milyen jellegű lesz azt nem tudom. De nem is kell mindent tudni.

Kaptam egy pár levelet,  amiben érdeklődtek, hogy mi van kapcsolat terén.... nos.... SEMMI!
Sopron csak játszik, "új ismerős"  eltűnt...  mindegy...

Köszönöm azokat az üzeneteket is, amiben nyugtattak, hogy nem baj, hogy nem írok angolul, mert sokan lefordítják az írásaimat. Ezért is jelezném azoknak akik azt mondják, hogy csak a képek miatt nézik az oldalam, hogy ez nem így van!

Szép estét mindenkinek!

I thank everybody for best wishes!

I am sorry, but my english isn't good, therefore i write my blog hungarian. I see that many people look at it from foreign countries, but I hope everybody can read it with translations.

Have a nice day!

HungaryBoy

Oké.. aláírom, hogy az előző bejegyzésem, egy kicsit magányos és elkeseredett embert sugall... ezt kapott Emilekből megtudtam. Ennyire nem elkeserítő a helyzet, de azért nem is sokkal jobb.
Persze amint megírtam a bejegyzést, történt is valami, de erről most nem mesélek mert.... nem...
Nagyon jó volt "O" - nál tölteni az éjszakát. Szeretek ott lenni, mert Ő és "I" is meghallgatnak, megértenek, elfogadnak!
Ha visszanézem a blogom, akkor az első bejegyzésemben, egy elhatározást írtam, ami már igencsak megfordult. Talán az akkori állapotomat, szakításomat tükrözte. Most már minden más...

Van valaki akinek ezúton üzenném, hogy a "pain, pain, pain...” „ üzenetét szeretném, ha lecserélné "don't give up!" leírásra! Tudni fogja a címzett!

Ha azt kezdeném el írni, hogy már nagyon szeretnék egy társat és, hogy nem jó egyedül, akkor megint azt kapnám meg, hogy depressziós vagyok, vagy türelmetlen.
Nem szeretek negatívnak tűnni és azt sem szeretem, ha nem szép és jó dolgokat írok, de sajnos mostanában, tényleg  csak az jut az eszemben, hogy találjak valakit.
Nem, hogy egy levelezés, de még egy hello sincs mostanában senkitől. Vajon miért?  Ennyire nem lát bennem senki egy társat ?
Ha valaki azt mondja, hogy tenni is kell érte, nos Én teszek is... mégsem történik semmi.

Lehet, hogy nem a legjobb bejegyzésem, de ez van!  Próbálom a saját életemet egy jobb irányba terelni és igyekszem megváltoztatni mindent ami körülöttem van, hátha csak ki kell szakadnom az eddigi megszokott napjaimból és akkor jön majd valami új....
Meglátjuk...
Holnap találkozom megint "T"-el... szeretek vele lenni, még ha nem is beszélgetünk folyamatosan, vagy mondunk bármit is...  mint baráttal jó lenni ...
Szombatom  pedig ha minden igaz, "O"-nál alszom (ezt beszéltük a héten) , így lehet, hogy legközelebb csak hétfőn írok újra!

Szép álmokat mindenkinek!