Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Felöltöztem, felvettem a „báli” ruhám majd átmentem a barátaimhoz, hogy szórakozzunk egy kicsit, táncoljunk! Ahogy telt az este egy férfi állt meg az ajtóban és mindha megállt volna az idő, mert még mindig úgy érzem magam, mint ha ott állnék előtte és csak nézném és várnám, hogy azt mondja nekem… Szia hercegem! Ma amikor belépett az ajtón, csak annyit mondott… „szia hercegem”! Azt hiszem most egy igazi herceg képei illenek ide!
Ahogy kinézek az ablakomon és meglátom az előtte álló fenyőfa ágait, ami a rá zúdult víz súlyától behajlik az ablakom elé, azon tűnődöm, talán az elmúlt egy hétre miért tekintek úgy, mint az eddig eltelt legjobb szabadságomra? Azt hinné az ember, hogy egy szabadságnak nyaralással, pihenéssel kell eltelnie, de most már úgy gondolom, hogy ez nem így van...
Sokszor bebizonyosodott már, hogy a spontán dolgok milyen jók tudnak lenni. Tegnap elindultunk Balatonra, de az M7-es forgalma miatt inkább az M1-es felé fordultunk és Tatán kötöttünk ki végül. Zsolt javasolta, hogy oda menjünk, mert Ő Tatán született és tudja, hogy milyen jó strand van ott. Nos mindenki bele ment és elmondhatom, hogy nem bántuk meg. Szóval nem kell mindig, mindent megtervezni, néha lehet spontán élni egy kicsit.
Az a legbiztosabb, ha tisztázom a dolgokat és nem beszélek félre. Megmondom amit érzek, amit gondolok, aztán a másik majd eldönti mit kezd vele. Persze ez nem egy könnyű döntés, de most ezt kellett tennem… Más: Jól sikerült a buli pénteken, bár a társaság akivel lementem, nem igazán érezte jól magát a Retro nap miatt, de szerintem nagyon jó volt újra a régi zenékre táncolni, nosztalgiázni. Már csak azért is mert jól meg voltak szerkesztve a mai stílusra, így lehetett rájuk bulizni!
Lassan egy hónapja, hogy megírtam az Újra él a blogom bejegyzésem és ahogy megfogalmaztam, hogy milyen irányt szeretnék adni a bejegyzéseknek, meg kell mondanom, hogy most már azt sem szeretném. Nem akarok vissza térni a csöpögős, unalmas és vergődően depressziós bejegyzésekhez, mert már nem az a fiú megy az úton aki azokat a bejegyzéseket megfogalmazta, megírta. Sokakat az érdekel, hogy miben változtam meg, vagy mitől változtam meg ennyire, de úgy vélem nem egy dolog volt ami előidézte nálam ezt a változást.
Ladder guy is incredible!
Szia!
Name Less vagyok. Kész! Feladom. Kipurcantam. Elkezdtem olvasni a blogod az elejétől. Már négy órája ülök a laptop előtt, de csak október végéig jutottam. Egy hordágyon fekszem és félkézzel gépelek. :) A szomszéd hívta ki a mentőket, mert megijedt a vérágas szememtől. Jó, nem igaz! Nincs is szomszédom! :D Ja, de van! De nem olyan! Na lényegtelen!
Csak röviden írok párat, mert holnap képtelen leszek kommunikálni a munkahelyen, ha most nem omlok az ágyba.
1. - Még nem gondoltam rá, de azt hiszem nekem is kéne egy Ahsoka Tano...
2. - Láttam a képeid között egy kockát a Ciao című amerikai filmből. Ha nem ismered, szerintem próbáld meg letölteni. Iszonyú jó, tátott szájjal néztem végig! Fejbevág! Látnod kéne! Biztos van hozzá magyar felirat is. (Nekem anélkül is megy. :) Most szerény voltam, bocs!) Yes, you should improve your English. :)
3. - Legkedvesebb barátnőm, E., jelenlegi dillemmája jutott eszembe arról, amit egy pár kapcsolatába való beleturkálásról írtál, ha azt érzed, hogy egyikük a nagy ő. Beleegyezése nélkül nem írnék róla, és nem értem el ma este telefonon. Sőt, lehet, hogy azt mondaná: Figyelj csak A., észrevetted már, hogy ez nem a te blogod? De annyira írnék róla! :)
4. - Én is sci-fi őrült vagyok! Az meg hogy lehet, hogy a V-ről nem hallottam!!!!!! Nem igaz, hogy ennyire lefoglal más!
5. - Végtelenség... arról is akartam valamit, de nem igaz, hogy ennyi az idő, mindjárt hajnali négy, és utálok reggel borotválkozni!!!
Ja még annyi, élesebb a kép, változott az, amit rólad gondoltam. Persze még van hátra pár hónap, amit el kell olvasnom...
Ezentúl úgy írom alá: Yun. Ez rövidebb, meg szebb. :)
See you,
Yun