Felöltöztem, felvettem a „báli” ruhám majd átmentem a barátaimhoz, hogy szórakozzunk egy kicsit, táncoljunk! Ahogy telt az este egy férfi állt meg az ajtóban és mindha megállt volna az idő, mert még mindig úgy érzem magam, mint ha ott állnék előtte és csak nézném és várnám, hogy azt mondja nekem… Szia hercegem! Ma amikor belépett az ajtón, csak annyit mondott… „szia hercegem”! Azt hiszem most egy igazi herceg képei illenek ide!
Ahogy kinézek az ablakomon és meglátom az előtte álló fenyőfa ágait, ami a rá zúdult víz súlyától behajlik az ablakom elé, azon tűnődöm, talán az elmúlt egy hétre miért tekintek úgy, mint az eddig eltelt legjobb szabadságomra? Azt hinné az ember, hogy egy szabadságnak nyaralással, pihenéssel kell eltelnie, de most már úgy gondolom, hogy ez nem így van...
Sokszor bebizonyosodott már, hogy a spontán dolgok milyen jók tudnak lenni. Tegnap elindultunk Balatonra, de az M7-es forgalma miatt inkább az M1-es felé fordultunk és Tatán kötöttünk ki végül. Zsolt javasolta, hogy oda menjünk, mert Ő Tatán született és tudja, hogy milyen jó strand van ott. Nos mindenki bele ment és elmondhatom, hogy nem bántuk meg. Szóval nem kell mindig, mindent megtervezni, néha lehet spontán élni egy kicsit.
Az a legbiztosabb, ha tisztázom a dolgokat és nem beszélek félre. Megmondom amit érzek, amit gondolok, aztán a másik majd eldönti mit kezd vele. Persze ez nem egy könnyű döntés, de most ezt kellett tennem… Más: Jól sikerült a buli pénteken, bár a társaság akivel lementem, nem igazán érezte jól magát a Retro nap miatt, de szerintem nagyon jó volt újra a régi zenékre táncolni, nosztalgiázni. Már csak azért is mert jól meg voltak szerkesztve a mai stílusra, így lehetett rájuk bulizni!
Lassan egy hónapja, hogy megírtam az Újra él a blogom bejegyzésem és ahogy megfogalmaztam, hogy milyen irányt szeretnék adni a bejegyzéseknek, meg kell mondanom, hogy most már azt sem szeretném. Nem akarok vissza térni a csöpögős, unalmas és vergődően depressziós bejegyzésekhez, mert már nem az a fiú megy az úton aki azokat a bejegyzéseket megfogalmazta, megírta. Sokakat az érdekel, hogy miben változtam meg, vagy mitől változtam meg ennyire, de úgy vélem nem egy dolog volt ami előidézte nálam ezt a változást.
Felkeltem és vágytam rá… vágytam rá mert hiányzott… hiányzott mert Őt akarom… Őt akarom mert megismertem…
Séta a várban, a citadellán, buja pillanatok a Duna parton, majd hajnali búcsúzás… Csók és ölelés, romantika, jövőkép és remény…
Másnap hiányzott.. nagyon… majd este újra láttam és újra vágytam rá. Csókolt, ölelt és akart…
Remény egy lehetőség iránt, egy vágy és bizalom egy másik srác iránt!
Ma gondolt rám és üzent nekem… Nagyon jó veled!
Akkor most mi is van? :)
C.
Yun Said, :)
Szia!
--- Végeztem 2009-cel és most értem el Februárt. Nem ezzel kéne kezdeni, de az hogy lehet, hogy Tyler Bachtel-ről egy fotót se láttam a képek között? Ha már a genetikánál tartunk, van mit mutatnia! :) --- Kicsit röhejes az, hogy még én kezdtem neked arról beszélni, hogy a válaszok benned vannak. Te jobban tudod... --- Irigyellek Ázsia miatt. Hong Kong, Taiwan meg Dél-Korea komplexusom van. :D Igérem, nem jövök többet filmcímekkel, de ezek tényleg eszméletlenül jó ázsiai filmek: az Eternal Summer tökéletes, az Antique Bakery (a dél-koreai élőszereplős változat) pedig a nagy kedvenc! Pörgős, irtó jó színészekkel, garantált röhögés-hegyek, az operatőr pedig elképesztő munkát végzett, stb. Ráadásul megunhatatlan. --- És mivel nincsenek véletlenek... Amikor a blogod egyik részében a sebezhetőségről írtál, a tavaly megjelent és a múlt héten 'véletlenül beszerzett' legutóbbi, 'Yes' című Pet Shop Boys lemez (pedig nagy fanjuk sosem voltam)'Vulnerable' című (magyarul: Sebezhető) száma indult el, pontosabban a Public Eye Dub nevű változata a számnak... azt hiszem ezt már én se tom követni... Na mindegy! Ne mondd már, h ez nem koincidencia! :D Na jó, abbahagytam! Amúgy kiírtam RW lemezre és azóta az megy, nagyon tetszik, lassan már füstöl a lejátszó. Azt énekli: I'm so vulnerable without you... :) Oké, tényleg abbahagytam! ---
Szerintem, Richárd, nincs veled semmi baj... Miért is nem vagy te félisten? Csak azért, mert még nem mondta senki?
Minden jót,
Yun
Sexy kiss!
--- A múlt héten el kezdtem hordani egy új cipőt, amit már másfél éve megvettem, de azóta a dobozban pihent. Nem azért, mert megfeledkeztem volna róla, hanem mert úgy gondoltam, hogy még nincs itt az ideje. Teljesen új, vakítóan fehér... Biztosan mások is vannak így vele. Fél évig, egy vagy két évig, vagy akár több évig nem lépnek bele a megvett cipőbe... Aztán egy nap megteszik... ---
Yun
Remélem a mai bejegyzésem már vidámabbnak tűnik :-)