Szia Hercegem!

2010.08.08

Felöltöztem, felvettem a „báli” ruhám majd átmentem a barátaimhoz, hogy szórakozzunk egy kicsit, táncoljunk! Ahogy telt az este egy férfi állt meg az ajtóban és mindha megállt volna az idő, mert még mindig úgy érzem magam, mint ha ott állnék előtte és csak nézném és várnám, hogy azt mondja nekem… Szia hercegem! Ma amikor belépett az ajtón, csak annyit mondott… „szia hercegem”! Azt hiszem most egy igazi herceg képei illenek ide!

Eltelt "az" a hét!

2010.07.25

Ahogy kinézek az ablakomon és meglátom az előtte álló fenyőfa ágait, ami a rá zúdult víz súlyától behajlik az ablakom elé, azon tűnődöm, talán az elmúlt egy hétre miért tekintek úgy, mint az eddig eltelt legjobb szabadságomra? Azt hinné az ember, hogy egy szabadságnak nyaralással, pihenéssel kell eltelnie, de most már úgy gondolom, hogy ez nem így van...

Napozás, fürdés…

2010.07.18

Sokszor bebizonyosodott már, hogy a spontán dolgok milyen jók tudnak lenni. Tegnap elindultunk Balatonra, de az M7-es forgalma miatt inkább az M1-es felé fordultunk és Tatán kötöttünk ki végül. Zsolt javasolta, hogy oda menjünk, mert Ő Tatán született és tudja, hogy milyen jó strand van ott. Nos mindenki bele ment és elmondhatom, hogy nem bántuk meg. Szóval nem kell mindig, mindent megtervezni, néha lehet spontán élni egy kicsit.

Ha vége jó! De kinek?

2010.06.27

Az a legbiztosabb, ha tisztázom a dolgokat és nem beszélek félre. Megmondom amit érzek, amit gondolok, aztán a másik majd eldönti mit kezd vele. Persze ez nem egy könnyű döntés, de most ezt kellett tennem… Más: Jól sikerült a buli pénteken, bár a társaság akivel lementem, nem igazán érezte jól magát a Retro nap miatt, de szerintem nagyon jó volt újra a régi zenékre táncolni, nosztalgiázni. Már csak azért is mert jól meg voltak szerkesztve a mai stílusra, így lehetett rájuk bulizni!

Ez van!

2010.06.11

Lassan egy hónapja, hogy megírtam az Újra él a blogom bejegyzésem és ahogy megfogalmaztam, hogy milyen irányt szeretnék adni a bejegyzéseknek, meg kell mondanom, hogy most már azt sem szeretném. Nem akarok vissza térni a csöpögős, unalmas és vergődően depressziós bejegyzésekhez, mert már nem az a fiú megy az úton aki azokat a bejegyzéseket megfogalmazta, megírta. Sokakat az érdekel, hogy miben változtam meg, vagy mitől változtam meg ennyire, de úgy vélem nem egy dolog volt ami előidézte nálam ezt a változást.

Én – negyedik rész. A kincseim!

Bejegyezte: HungaryBoy On 1/26/2010

Barátaim… nem a szó kimondása az, ami örömet okoz, hanem az, hogy Én kimondhatom. Az, hogy van kiről elmondanom és van, aki ugyan ezt a szót mondja ki, ha rám gondol.

A legtöbb ember vajon tudja, hogy milyen szerencsés, hogy vannak barátai? Te, belegondoltál már, hogy mit kaptatok, vagy netán mit adtatok a barátaiddal egymásnak? Megérted igazából, hogy mit jelent valaki barátjának lenni? Mit jelent az, hogy a „barátok számíthatnak egymásra”?

Nos, sokáig Én magam sem voltam tisztában a sok kérdésre adott válasszal, illetve hosszú évekig csak kimondtam mindenkire, akit barátomnak hittem, de ma már tudom, hogy miért mondom valakire, hogy a barátom.

Nem azt szeretném, most leírni, hogy ki, - miért a barátom, vagy mennyire szeretek, netán mi az, amit sérelmezek, hanem azt írnám le inkább, hogy mik történtek velem az elmúlt időben, mik azok a dolgok ami miatt úgy döntöttem még régen, hogy igen is, „Ő a barátom”.

allA-semifinal-Edit

Tavaly nagyon sokszor előfordult, hogy elhagytam magam és kisebb depibe, vagy önpusztításba kezdtem. Azt hiszem ez közületek sok mindenkinek feltűnt. Viszont nem csak nektek, hanem Olginak is, aki ilyenkor mindig felhívott MSN-en, vagy telefonon és ugyan nem tudta, hogy mit mondjon, de valamivel mindig elkezdte a beszélgetést. Egyszer megtörtént, hogy igen késő este üzentem neki MSN-en, hogy szeretnék vele beszélni és ahogy ott ültem a választ várva a gép előtt, a torkomban már éreztem a gombócot, amit akkor érzek, ha a szívem készül éppen megszakadni valamiért és a könnycsatornáim már feszülésig tele vannak kitörni vágyó zuhataggal. Nem szoktam pityeregni, de akkor igen csak a határán voltam.

undies065 undies077 undies084

Hogy konkrétan mi is volt az ok, az nem fontos, mert csak egy szokásos csalódás, hitegetés és átverés történet kerekedne ki belőle, inkább a lényeg az, ami akkor történt, amikor elmondtam a bánatom Olginak és Ő csak hallgatott. Nézett és várt… Amikor hosszú idő után befejeztem a mondókámat csönd lett… Egyszer csak annyit mondott, hogy „hát sajnálom, de Én nagyon imádollak és arra gondoltam, hogy hétvégén itt aludhatnál nálunk. Vennénk valami piát, iszogatnánk és dumálnánk.” Ezt a mondatot olyan nagy csillogó szemekkel és örömmel mondta el, hogy azonnal belementem és alig vártam, hogy hétvége legyen. Tudta, hogy semmi másra nincs szükségem, csak, hogy valakinek szüksége legyen rám. :-)

Amint eljött a hétvége és átmentem, Istivel a teraszon ülve, kényelmesen, nyugodtan várták, hogy a vörösen izzó nap elszaladjon a horizont mögé, utat engedve ezüst barátjának. Csak ültek és pihentek… leültem közéjük és Isti csak annyit kérdezett…”Na mi a helyzet..? Jó, hogy jöttél. Nem vagy éhes, szomjas?” :-)

Még is mi másra lett volna abban a pillanatban szükségem még? Mi mást kívánhattam volna még egy nyári naplemente mellé, mint a barátaimat, akik szeretettel fogadnak és szeretetet adnak? :-)

03DNALifeSavers100v01v

Pár hét eltelt és Ankóka meghívott, hogy ebédeljek náluk vasárnap du. Persze azonnal kapva - kaptam egy kis családias légköre és házias kosztra (főleg ha ízlelted volna az ebédet…hűű..) , így egyből bele mentem a meghívásba. Amint átértem Pityu kint tevékenykedett a kertben, vagy nem is tudom, hogy mit csinált, de egy kicsit leültünk a konyhába beszélgeti, amíg az ebéd elkészül (igen akkor még cigiztem és bagózni ültünk le). Egyszer csak Pityu megkérdezte, hogy mi van a pasikkal? Randizom-e vagy eljárok-e valamerre. Erre persze jöttem a „keresem a fehér lovas faszt, aki már isten tudja mióta késik” dumával, de erre csak ideges lett és megkérdezte, hogy most komolyan, még is mire fel vannak ilyen elvárásaim? Miért ragaszkodom ennyire az elveimhez és miért görcsölök ennyire azon, hogy ne legyek egyedül (visszatekintve szánalmas lehettem, bocsi minden sráctól akit zaklattam), egyáltalán mi a bajom azzal, hogy egyedül vagyok?

DesktopHunk1932

Azt hiszem sosem bírtam, ha bírálnak, ha a szemembe mondják, a saját hibáimat. Ha szembesítenek vele, hogy nem vagyok tökéletes. Pityu pont ezt tette és úgy gondolom, hogy mindig is ezt teszi velem. Persze nem tudtam rá semmi értelmes választ adni, csak azon kaptam magam, hogy napokig azon járt az agyam, hogy valójában mit is művelek? Miként taszítom vagy üldözöm el magamtól a férfiakat. Én is menekülnék egy olyan pasitól aki egy kicsit „dilis”. :-) Minden esetre így vissza nézve, a lehető legjobb tükröt tartotta elém és mutatta meg, hogy ki is ült akkor vele szembe azon a széken.

Ha már az elbaltázott kapcsolatteremtéseknél tartok, kb. 1 hónapja Tomi felhívott telefonon, hogy mi a romeon a login nevem. Megmondtam neki, majd elköszönt és letette. Hm, gondoltam biztosan mutogatja valakinek. :-) Reméltem, hogy Cory Grant szeretne tőlem valamit. :-))

 Cory Grant (7) Cory Grant (4)

Nagyjából fél óra múlva jött is a romeon egy üzenetem, Tomi és Miki írt. Nem megszokott, mert általában telefonon keresztül beszélünk. Az üzenet csak annyit tartalmazott, hogy szeretnék, ha nyitott lennék egy ismerősükre és megadták a nevét, hogy meg tudjam nézni. Persze a levél mellé még sok mosoly és vigyor tartozott. :-) Meg is néztem a srácot és beszélgettünk is egy keveset, de a végén nem lett belőle semmi. Azt hiszem, ha egy barátod szeretne neked jót tenni, akkor igyekszik a számodra legjobb módon támogatni, bármit is kell tennie érte.

1 4a86d33ab6ee4

Jaj, annyi minden van amit le tudnék írni, annyi minden van amit meg szeretnék osztani veled, azért, hogy dicsekedhessek neked a barátaimmal, akik szeretetet adnak ha szükségem van rá, tükörként mondják meg az igazat és támogatnak ha elakadom, vagy egyedül maradok az utamon.

Mint minden barátságban, így a mienkében is van, hogy felhők gyülekeznek a fejünk felett és villámokkal csapkodunk egymásra de ilyenkor tudjuk, hogy néha igen is, villámhárítóként kell állnunkk egymással szemben. Ami viszont a legfontosabb és ezt mind tudjuk, hogy egy vihar is csak egy darabig képes tombolni, aztán elcsitul, majd kitisztul és újra utat ad a fénynek.

Ugyan most nem láttad, de 10 perce gondolkodom azon, hogy miként fejezzem be a mondandóm, de azt hiszem a legjobb ha csak ennyit írtok:

„O” – Olgi/Olgimaci

A legjobb barátaid azok, akik megértenek akkor is, ha nem mondasz semmit, akik egy órát is várnak mikor te annyit mondtál: 'várj egy percet' és azok, akik melletted maradnak mikor azt mondod: hagyjatok egyedül..

„A”- Ankóka

Nem az a barát, akit a legrégebb óta ismersz, hanem az, aki megjelent, és sosem hagy el :)

„I” – Isti

Barátnak lenni nem azt jelenti, hogy megállítjuk egymást, mikor hibát követnénk el - barátság az, hogy egymás mellett állunk, miután elkövettük a hibát,

Pityu – Őt tényleg így hívom :-)

A legjobb barát tulajdonképpen egy testvér, akit a sors elfelejtett neked adni,

„T” – Tomi

Ha valami rossz dolog történik, a haverjaid hazudnak neked, hogy jobban érezd magad.. de az igazi barátaid megmondják az igazat, akkor is ha fáj…

_MG_5928mm 4a6e8f3e5bb6a 4841ed5c959f0 49118f0befdb1 4980253db7f17 30303802001234217093752 MMB130-jnb mmMG_0509 REDC21 WHITEsuper-lowBrief1 Zach ZachCabana2Web ZachCabanaWeb ZachDPoolsideWeb  JUNbricknerWS7

3 Response to "Én – negyedik rész. A kincseim!"

  1. üdv!

    Az 'Én' részeket olvasva, a 3. résznél megleptél.
    Még előtte ezt írod:
    "... miért nem tudom szimplán élvezni a pasikat és tovább állni!? Ha Ők mindig csak kihasználtak, akkor miért nem teszem Én is ezt? Elmegyek, kefélek, élvezem a testüket, farkukat és majd ha az egyikkel többet is szeretnénk egymástól, akkor kialakulhat valami. De ez nem Én vagyok és valamiért nem is tudok ilyen lenni. Pedig irigylem azokat akik úgy mennek át az alkalmi partnereken, mint egy buldózer, nem érdekelve a másik érzései, kérései... Persze ez az életmód sem vezet mindig oda ahova szeretnénk, ezt pár ismerősömön keresztül megtapasztaltam..."
    Utána: "... Eddig nem voltam képes elhagyni a “társat” keresek életemet. Most, szilveszter óta bele megyek egy dugásba is, egy kalandba… hogy miért? Mert változom… Talán, nem kell mindenben az okot keresni. Talán mert kanos vagyok, talán mert unatkozom itthon, talán mert szeretnék több meleg barátot. Nem tudom…"

    Ahogy írod a Biztonság!?-nál, az élet bizonytalan, kiszámíthatatlan, az irányítása Rajtad kívül esik, akármit teszel, nem tudod kiszűrni a bizonytalan tényezőket. De a reakciót Te határozod meg, egyedül Te, a reagálást Te irányítod. Sok okos-buta ember van, akinek csak a tárgyi tudása hatalmas, és annyi. De ezek nem élnek. Benned, tudod, h több van, nem kell részleteznem. És ha rábukkansz a Társadra, értékelni fogja, mert a csendes hősök a legnagyobbak, másnak is, de önmagadnak is. Olvasd el a két idézeted és ha úgy érzed a második jó Neked és ez csak egy szónoklat, akkor is helyesen fogsz dönteni. A lényeg h boldog légy, de semmiképp sem hagyd el a 'társat' keresek életed, mert az a Részed belül, ahogy az a pár igazi barátaid is.
    Nem féltelek, nem erről van szó, látom h kemény vagy, sőt még a cigiről is leszoksz :P
    Bocsi, h leírtam ezeket, tessék törölni ha elolvastad.
    Vidám napokat!

     

  2. HungaryBoy Said,

    Szia, köszi, a bejegyzést és eszem ágában sincsen törölni. Tény és igaz, hogy néha írok le ellentétes gondolatot, döntést és ezt leginkább azzal indokolnám, hogy az elmúlt három hétben sok minden változik bennem. Azt tudom, hogy valójában milyen vagyok és azt is, hogy mit szeretnék, viszont mindenki azt tanácsolja, hogy néha tudni kell kompromisszumokat kötni… és egyet értek…

     

  3. Love is gonna save us

     

Megjegyzés küldése


    Hírdetések
    -------------------------