Olyan szép minden… csak esett és esett és csak esett a hó! Minden fehér, nyugodt, békés… mint ha megállt volna az idő. Sehol sincs egy ember sem, nincsenek színek csak fény és fehérség. Annyira más így a világ! :-)

Érdekes hétvégém volt! Kezdeném azzal, hogy szombaton dolgozhattam, mert a cégemnél költözés volt és persze nekem kellett levezényelnem. Nagyon fárasztó és idegtépő volt a sok külső céget irányítani és sürgetni. Olyan ostoba volt némelyik.. mindegy..vége van, ez a lényeg!

Kb. 17-ig tartott, aztán irány haza és amint leültem a kanapémra, majdnem el is aludtam. :-) Ekkor elindult a tegnap estém egy igen érdekes időszaka.

Egyszer csak jött egy MSN üzenet. Péter volt az. Ha valaki nem tudná, Pétert pár hete ismerem  “játék az autóban” céllal. Azóta is beszélgetünk és találkozunk néha (igen csak néha). Már az első találkozás alkalmával megbeszéltük, hogy szimpik vagyunk egymásnak, de mivel Ő beadta a “nem keresek társat” szöveget (amit azóta néha cáfol), így nem lett köztünk több.

Szóval a lényege annak amit mondani akarok, hogy tegnap az MSN beszélgetés alatt megkérdeztem, hogy iszik-e velem egy kávét. Erre számomra meglepően “igen” mondott. Azért volt meglepő, mert az elmúlt napokban “nemet” mondott az összes találkozóra (persze szerintem csak nekem), így bevallom, hogy örültem az Igen válasznak.

Gondoltam iszunk valamit, aztán 10 perc és irány haza, mint mindig. Nos nem így történt! :-) Beültünk egy MC-ba beszélgetni és még vacsorázni is meghívott. Mindenről beszélgettünk ami csak eszünkbe jutott és 1 óra múlva azon veszem észre magam, hogy megint elő jött az idétlen mosoly, vihogás, nézés ami leginkább egy zavart elméjű, kanos rénszarvashoz tudnék hasonlítani. :-) Kicsit megráztam a tudatom és elhessegettem az a vicces és bambuló mosolyt az arcomról.

Amúgy igen meglepett a beszélgetés mert “csiri-biri” több van ott, mint amit mutatni akar…

Szóval jól éreztem magam és szerintem Ő is, de nem áltatom magam és nem képzelek oda olyat ami nem valós, mert megint csak pofára esek. Placcsssss….!!! Buuummmm! Hüp-hüp!!!

Őszintén megmondom, mindig jól érzem magam vele, mellette és szerintem jó pár lennénk együtt, csak az a bökkenő, hogy ezt Én látom így, Ő nem. No de láttunk már ilyet! Azért szerintem lesz alkalmam jobban megismerni a jövőben és vigasztal az út, ami előttem áll!

A mai nap nagy részében takarítottam, pihentem és megnéztem végre az UP! című Pixar mesefilmet. Már egy ideje meg akartam nézni, de csak most jutottam el idáig. Aranyos, de többre számítottam… :-(

Mi volt még… kiszaladtam nagyihoz, futottam, edzettem…és most Kilye koncertet nézek. Beszéltem Olgival pár szót….hm… Nemeszisz pedig bevackolta magát a szobájába, ami kicsit fura. Remélem jól van…

Ennyi mára és hétvégére…

        

Nehéz és fárasztó hét. Sok munka és még holnap is meló. Most nincs kedvem, de holnap mesélek a hetemről. Új barátok, pasik, randi… stb.

Szép estét!

A MILK67 oldala.

Egy jóképű srác hírtelen egy érdekes közösségben találja magát… A többit képzeld hozzá! :-)

 

      

 

Barátaim… nem a szó kimondása az, ami örömet okoz, hanem az, hogy Én kimondhatom. Az, hogy van kiről elmondanom és van, aki ugyan ezt a szót mondja ki, ha rám gondol.

A legtöbb ember vajon tudja, hogy milyen szerencsés, hogy vannak barátai? Te, belegondoltál már, hogy mit kaptatok, vagy netán mit adtatok a barátaiddal egymásnak? Megérted igazából, hogy mit jelent valaki barátjának lenni? Mit jelent az, hogy a „barátok számíthatnak egymásra”?

Nos, sokáig Én magam sem voltam tisztában a sok kérdésre adott válasszal, illetve hosszú évekig csak kimondtam mindenkire, akit barátomnak hittem, de ma már tudom, hogy miért mondom valakire, hogy a barátom.

Nem azt szeretném, most leírni, hogy ki, - miért a barátom, vagy mennyire szeretek, netán mi az, amit sérelmezek, hanem azt írnám le inkább, hogy mik történtek velem az elmúlt időben, mik azok a dolgok ami miatt úgy döntöttem még régen, hogy igen is, „Ő a barátom”.

Tavaly nagyon sokszor előfordult, hogy elhagytam magam és kisebb depibe, vagy önpusztításba kezdtem. Azt hiszem ez közületek sok mindenkinek feltűnt. Viszont nem csak nektek, hanem Olginak is, aki ilyenkor mindig felhívott MSN-en, vagy telefonon és ugyan nem tudta, hogy mit mondjon, de valamivel mindig elkezdte a beszélgetést. Egyszer megtörtént, hogy igen késő este üzentem neki MSN-en, hogy szeretnék vele beszélni és ahogy ott ültem a választ várva a gép előtt, a torkomban már éreztem a gombócot, amit akkor érzek, ha a szívem készül éppen megszakadni valamiért és a könnycsatornáim már feszülésig tele vannak kitörni vágyó zuhataggal. Nem szoktam pityeregni, de akkor igen csak a határán voltam.

Hogy konkrétan mi is volt az ok, az nem fontos, mert csak egy szokásos csalódás, hitegetés és átverés történet kerekedne ki belőle, inkább a lényeg az, ami akkor történt, amikor elmondtam a bánatom Olginak és Ő csak hallgatott. Nézett és várt… Amikor hosszú idő után befejeztem a mondókámat csönd lett… Egyszer csak annyit mondott, hogy „hát sajnálom, de Én nagyon imádollak és arra gondoltam, hogy hétvégén itt aludhatnál nálunk. Vennénk valami piát, iszogatnánk és dumálnánk.” Ezt a mondatot olyan nagy csillogó szemekkel és örömmel mondta el, hogy azonnal belementem és alig vártam, hogy hétvége legyen. Tudta, hogy semmi másra nincs szükségem, csak, hogy valakinek szüksége legyen rám. :-)

Amint eljött a hétvége és átmentem, Istivel a teraszon ülve, kényelmesen, nyugodtan várták, hogy a vörösen izzó nap elszaladjon a horizont mögé, utat engedve ezüst barátjának. Csak ültek és pihentek… leültem közéjük és Isti csak annyit kérdezett…”Na mi a helyzet..? Jó, hogy jöttél. Nem vagy éhes, szomjas?” :-)

Még is mi másra lett volna abban a pillanatban szükségem még? Mi mást kívánhattam volna még egy nyári naplemente mellé, mint a barátaimat, akik szeretettel fogadnak és szeretetet adnak? :-)

Pár hét eltelt és Ankóka meghívott, hogy ebédeljek náluk vasárnap du. Persze azonnal kapva - kaptam egy kis családias légköre és házias kosztra (főleg ha ízlelted volna az ebédet…hűű..) , így egyből bele mentem a meghívásba. Amint átértem Pityu kint tevékenykedett a kertben, vagy nem is tudom, hogy mit csinált, de egy kicsit leültünk a konyhába beszélgeti, amíg az ebéd elkészül (igen akkor még cigiztem és bagózni ültünk le). Egyszer csak Pityu megkérdezte, hogy mi van a pasikkal? Randizom-e vagy eljárok-e valamerre. Erre persze jöttem a „keresem a fehér lovas faszt, aki már isten tudja mióta késik” dumával, de erre csak ideges lett és megkérdezte, hogy most komolyan, még is mire fel vannak ilyen elvárásaim? Miért ragaszkodom ennyire az elveimhez és miért görcsölök ennyire azon, hogy ne legyek egyedül (visszatekintve szánalmas lehettem, bocsi minden sráctól akit zaklattam), egyáltalán mi a bajom azzal, hogy egyedül vagyok?

Azt hiszem sosem bírtam, ha bírálnak, ha a szemembe mondják, a saját hibáimat. Ha szembesítenek vele, hogy nem vagyok tökéletes. Pityu pont ezt tette és úgy gondolom, hogy mindig is ezt teszi velem. Persze nem tudtam rá semmi értelmes választ adni, csak azon kaptam magam, hogy napokig azon járt az agyam, hogy valójában mit is művelek? Miként taszítom vagy üldözöm el magamtól a férfiakat. Én is menekülnék egy olyan pasitól aki egy kicsit „dilis”. :-) Minden esetre így vissza nézve, a lehető legjobb tükröt tartotta elém és mutatta meg, hogy ki is ült akkor vele szembe azon a széken.

Ha már az elbaltázott kapcsolatteremtéseknél tartok, kb. 1 hónapja Tomi felhívott telefonon, hogy mi a romeon a login nevem. Megmondtam neki, majd elköszönt és letette. Hm, gondoltam biztosan mutogatja valakinek. :-) Reméltem, hogy Cory Grant szeretne tőlem valamit. :-))

  

Nagyjából fél óra múlva jött is a romeon egy üzenetem, Tomi és Miki írt. Nem megszokott, mert általában telefonon keresztül beszélünk. Az üzenet csak annyit tartalmazott, hogy szeretnék, ha nyitott lennék egy ismerősükre és megadták a nevét, hogy meg tudjam nézni. Persze a levél mellé még sok mosoly és vigyor tartozott. :-) Meg is néztem a srácot és beszélgettünk is egy keveset, de a végén nem lett belőle semmi. Azt hiszem, ha egy barátod szeretne neked jót tenni, akkor igyekszik a számodra legjobb módon támogatni, bármit is kell tennie érte.

Jaj, annyi minden van amit le tudnék írni, annyi minden van amit meg szeretnék osztani veled, azért, hogy dicsekedhessek neked a barátaimmal, akik szeretetet adnak ha szükségem van rá, tükörként mondják meg az igazat és támogatnak ha elakadom, vagy egyedül maradok az utamon.

Mint minden barátságban, így a mienkében is van, hogy felhők gyülekeznek a fejünk felett és villámokkal csapkodunk egymásra de ilyenkor tudjuk, hogy néha igen is, villámhárítóként kell állnunkk egymással szemben. Ami viszont a legfontosabb és ezt mind tudjuk, hogy egy vihar is csak egy darabig képes tombolni, aztán elcsitul, majd kitisztul és újra utat ad a fénynek.

…

Ugyan most nem láttad, de 10 perce gondolkodom azon, hogy miként fejezzem be a mondandóm, de azt hiszem a legjobb ha csak ennyit írtok:

„O” – Olgi/Olgimaci

A legjobb barátaid azok, akik megértenek akkor is, ha nem mondasz semmit, akik egy órát is várnak mikor te annyit mondtál: 'várj egy percet' és azok, akik melletted maradnak mikor azt mondod: hagyjatok egyedül..

„A”- Ankóka

Nem az a barát, akit a legrégebb óta ismersz, hanem az, aki megjelent, és sosem hagy el :)

„I” – Isti

Barátnak lenni nem azt jelenti, hogy megállítjuk egymást, mikor hibát követnénk el - barátság az, hogy egymás mellett állunk, miután elkövettük a hibát,

Pityu – Őt tényleg így hívom :-)

A legjobb barát tulajdonképpen egy testvér, akit a sors elfelejtett neked adni,

„T” – Tomi

Ha valami rossz dolog történik, a haverjaid hazudnak neked, hogy jobban érezd magad.. de az igazi barátaid megmondják az igazat, akkor is ha fáj…