Ma elmentünk moziba. "O", "I", "A" és Pityu. Hogy milyen filmre? A Star Trek filmet. Aki még nem látta annak ajánlom, hogy nézze meg. Nekem nagyon tetszett!

Más:
Tegnap írt nekem John Gress, hogy nézi a blogomat. Aki nem tudja, egy fotóművészről beszélünk. Felmentem az oldalára a www.blog.johngress.com weboldalra és őszintén mondhatom, hogy csodás képei vannak. Végig néztem az összes képét és mondhatom, nagyon tehetséges. Átküldött üzeneten egy pár képet amit lent szeretnék is veletek megosztani, hogy a saját szemetekkel lássátok a tehetségét. Persze ha nem a föld másik oldalán élne, kérném, hogy rólam is csináljon képeket, de ez nem lehetséges. Ha van egy kis időd, látogasd meg a weboldalát!

Köszi mindenkinek a bíztatást!

És "O"... brutális napunk lesz! :-)

Marcel:

...dönthetünk úgy is, hogy nem változtatunk semmit és azok maradunk, akik eddig voltunk. Ha pedig nem változik semmi, akkor minden marad a régiben. néha vannak olyan időszakok, amikor nagy változáson megyünk át és ilyenkor próbáljuk kideríteni, hogy vajon a változásnak jó, vagy rossz lesz a vége. Ezt persze csak akkor tudjuk befolyásolni, ha magunk irányítunk mindent és akkor leginkább, ha magunk idézzük elő a változást.

Néha az is megesik, hogy hiába akarjuk a változást irányítani, nem úgy alakul ahogyan szeretnénk. Hogy miért írom mindezt? Azért hónapokkal ezelőtt azt gondoltam, hogy ha megváltozok akkor valami történni fog. Leginkább, hogy találok egy új társat, mivel leginkább külsőleg változtam. Vajon elég fizikálisan megváltozni?

Ha nem, és meg kell változnom nekem is, mármint az Én személyemnek, akkor még is mit jelenthet a "változtatás"?

Egyáltalán ha bele gondolok, honnan tudhatjuk, hogy mi nem tetszik a többi embernek? Amikor elkezdjük magunkat vizsgálni akkor az a legjobb, ha tisztában vagyunk és el is hisszük Önünk tökéletességét! Ha tudjuk, hogy tökéletesek vagyunk és elfogadjuk magunkat olyanak amilyen, akkor honnan ismerhetjük fel a hibáinkat? Nos ezekre a pontos válaszokat nem tudom, csak azt érzem és látom, hogy nem elég az a változás amin külsőleg átmentem, hanem valamit változtatnom kell az énemen is.

Miért fontos ennyire, hogy párban éljünk és ha már nincs lehetőségünk, miért küszködünk folyton az érzéssel... miért nem tudjuk egy kis időre a "valakihez való tartozást" elfelejteni? Egyszerűen csak kikapcsolnánk és amikor megismerünk valakit akkor bekapcsoljuk.
Persze ha ilyen egyszerű lenne, akkor nem lenne csalódás, izgalom, vágyakozás, hiányérzet...

Jelenleg ha valaki megkérdezi, hogy van-e udvarló, azt mondanám, hogy igen is, meg nem is. Igen, mert beszélgetek srácokkal, nem is, mert csak egyszer beszélünk és utána nem ír. Pedig mindenki úgy búcsúzik el, hogy holnap folytatjuk. Hát persze... Lehet, hogy csak előző bejegyzésem kapom meg...?