Ha valakit megismerünk, akivel szívesen beszélgetünk vagy szívesen töltünk el együtt pár órát akkor megfogalmazódik bennünk, hogy vajon egy kapcsolatban jól működnénk együtt? Persze most párkapcsolatról beszélünk... Ha végig gondoljuk a kérdést és olyan szempontokat vizsgálunk meg, hogy... miről szoktunk beszélgetni, mennyire hasonlítunk egymásra, közös-e az élet célunk, mennyire tudunk figyelni egymásra, mennyire érdeklődünk egymás iránt, vagy netán mennyire mutatjuk ki egymásnak a szimpátiát és sorolhatnám még.. :-) Miután ez a gondolat menet meg van akkor nagyjából megfogalmazódik egy döntés bennünk, hogy lehetne ezek közül valamire alapozni a kapcsolatot vagy sem. Mivel nem vagyunk egyformák, ezért mindenkinek más érvei és elvei vannak. Ekkor még sokat nem tudunk igazán a másikról, így ezekre kell hagyatkozni. Ha úgy döntünk, hogy "nem" akkor nem indulunk neki az udvarlásnak. Ha viszont "igen" és facér is, akkor jelét adjuk annak, hogy többet is szeretnénk már, mint pár kellemes pillanatnál (persze sokan beérik ezzel is), és várjuk a válasz jelet, hogy a "partnerünk" hogy dönt. Ha kölcsönös akkor ennek jelét is fogja adni, ha nem akkor viszont rámehetnek az eddigi közös és kellemes pillanatok is (ez szerintem egy eléggé rossz reakció). Ezek után ha mindenki részéről OK a dolog akkor kezdődhet az udvarlás időszaka. Igazán izgalmas időszak! :-)

Azért írtam le ezt a gyors összefoglalót, hogy be tudja határolni, hogy jelenleg Én milyen fázisban vagyok most a sokat emlegetett "emberrel". Nem írom le a nevét mert olvassa a blogom és így nem érzi magának ezt a bejegyzést! :-)

Jelenleg eléggé sok elvet és szabályt megszegtem, mármint amiket magamnak állítottam. Leginkább azt, hogy sosem leszek "persze sokan beérik ezzel" típusú férfi, hanem, hogy megszerzem magamnak azt amit akarok. A másik, hogy már ott defektes a téma, hogy a "facér" kifejezés nem illik rá és mindig azt vallom, hogy nem szabad egy kapcsolatba beleturkálni. Nem szép dolog, csak ha annyira biztosak vagytok benne, hogy egymásnak Ti vagytok a nagy "Ő"... na csak akkor talán szabad, de ezt legtöbb esetben nem lehet előre tudni. Őszintén megmondom a fenti gondolattal Én is eljátszottam... Átgondoltam mind azt amit eddig elmondott magáról, vagy amit láttam belőle, vagy amit mutatott magából... A válasz meg van rá, de ahogy egy előző bejegyzésemben oly bölcsen írtam, hogy "a bátorság nem a beszédben van... hanem a választásban..." így ezt a lehetőséget elvettettem. Betudom annak, hogy rossz időben és rossz helyen találkoztunk. Nem kockáztatok, hanem "beérem azzal ami van" és kiélvezem a pillanatokat. Ez persze egy bizonyos mazoizmus is, de rábízom magam a jövőre és amíg nem találom meg az "egyszer volt, hol nem volt" lehetőséget, addig így jó nekem! Bármi is történik, nem szeretném felbolygatni a dolgokat, de egyben biztos vagyok vele kapcsolatosan, hogy most... a "sors" fintora szólt közbe!

Sziasztok!

ui: egy férfinak legyek hobby-a :-)

Szombat este... itthon egymagam és lassan a szememet sem tudom nyitva tartani olyan fáradt vagyok. Ma is dolgoztam és sajnos volt is bőven munkám. Már eléggé unom ezeket a szombati munkanapokat, főleg, hogy ha hétfőn mennem kell újra dolgozni. Nagyon kimerítő, hogy ha napi 10-12 órám munkanapok után, csak egy pihenő napom van egy héten és egy idő után azt veszem észre magamon, hogy gép lettem és liternyi kávéval és vitaminokkal tartom össze magam.

Azon gondolkodom, hogy mióta nem találkoztam már a barátokkal. "O"-al, "I"-el illetve Ankókával és Pityuval. Nos azt hiszem már kb három hete ennek. Hogy miért? Nem is tudom... talán mert mostanában mindenki nagyon elfoglalt és van egyéb intézni valója is az életében, vagy a sok munka, esetleg egyszerűen nem akartunk igazán összefutni. Nos mindegy is, hogy miért alakult így, a lényeg, hogy már igen csak hiányoznak! Na majd összeegyeztetek egy közös programot! Amit viszont már nagyon várok, az nem más, mint, hogy menjünk nyaralni, mivel idén is együtt töltjük a szabinkat, ugyan úgy mint tavaly és ugyan oda megyünk ahol tavaly voltunk. Zalakaroson kibéreltük a Mókus házat és idén is ezt a lehetőséget választottuk. Azért mert nagyon szép Zalakaros és mert ennek a háznak az erdő szélén olyan filingje van, mind ha eltűntünk volna a világ szeme elől és azt hiszem ez kell most mindenkinek.

Más: tegnap együtt reggeliztem "Z"-el, aki egy régi haver, csak az elmúlt időben nem találkoztunk. Eléggé hasonló elveink vannak párkapcsolat téren és azt hiszem sikerült megerősítenie abban, hogy még mindig helyén valóak az elveim.

Kisördi: passz..most nem elérhető...

Nemeszisz ma elutazik egy hétre, így egyedül leszek itthon. Persze ez nem azt jelenti, hogy "orgia" partik lesznek.. :-) Talán...

Ha ruhát vásárolok, mindig keresek valami kapucnis felsőt, mert nagyon szeretem, főleg akkor tetszik a legjobban, ha egy másik, szép férfi testén látom:

Hát "M"... ez hatalmas egy élmény volt! Nagyon jó, hogy találkoztunk ma! Azt hiszem, hogy ennél többet nem is kívánhattam volna... Köszönöm!

Csak, hogy egy kicsit érthető legyen a nagy örömöm "M" iránt, ma együtt töltöttünk egy pár kellemes pillanatot és rájöttem, hogy többet kell találkoznom vele, mert nem csak az együtt töltött idő, de a levelezésünk amit utána bent a munkahelyemen folytattunk az is igazán...nos...hihetetlen volt!

Mikor mondjuk, hogy jó napunk volt? Ha valami jó történik, vagy kapunk valamit, meglepetés ér, netán szerelmesek leszünk, esetleg találkozunk egy régi ismerőssel? Talán összességében ha végignézek egy napomat akkor a lezajlott események sokasága és annak megélése dönti el, hogy milyen napom volt. Mivel most mindenkinek két dolog jut eszébe - jó vagy rossz- ezért próbálom én is eme két lehetőség közül választani. :-)