Már 4 napja nem írtam semmit... hogy miért? Nos talán a legfőbb indokom, hogy valaki lefoglalt.

Az a személy, akiről már írtam, hogy alakulgat valami. Nos nem csak alakul, hanem egyre jobb. Most együtt töltjük az egész hétvégét... és most, hogy lassan a vége felé közeledünk, elmondhatom, hogy nagyon is király hétvégém van! :-)))

Mivel most is itt van, ezért nem szeretném sokáig húzni, inkább vele foglalkozom!

Persze a képek nem maradnak le!

További jó hétvégét mindenkinek.

Sok esetben nem rajtunk múlik minden. Sajnos az élet sok esetben közbeszól és megakadályoz minket, hogy a terveink ne olyan módon valósuljanak meg, ahogyan az mi szeretnénk.
Abban az esetben mindenképpen bosszantó a dolog, hogy ha velünk vagy a barátainkkal történik ilyen.
Pityu és "A" már tervezik az összeköltözést, de sajnos közbejött egy olyan esemény ami ugyan nem velük történt, de elhalaszthatja az összekötözésről szőtt álmaikat. Két ember álmai egy pillanat alatt szerte szállhat.
Kitartás srácok...megoldjuk!

Megyek találkozom ma "T"-el, mert már régen beszélgettünk. Ha mesélni szeretnék róla valamit, talán azt lehetne, hogy sok estben ugyan olyan kérdéseket és válaszokat kerget mint Én. Továbbá, hogy mindig meghallgat és sosem hagyja, hogy túlzásba vigyem a lehetetlen álmodozást. :-)

Valaki biztosan nem álom, hanem valóság: Matt Woods

Elkezdtem a szabadságomat tölteni. Kértem 2 napot, hogy egy kicsit pihizzem, vagy legalább amivel el vagyok maradva, azt megcsináljam (ablakpucolás, fürdő, vásárlás, barátok).

Sokan kíváncsiak, hogy halad a társkeresés...nos magam sem tudom. Van aki nem tud dönteni, van aki nem hív vissza, van aki nekem nem ok és van aki csak kalandot keres.
Elkezdtem olvasni egy könyvet... Müller Péter: Szeretetkönyv. Ajánlom másoknak is, nagyon meglepő és hasznos dolgokat olvastam. Leginkább az emberek egymáshól való viszonyulását látja jól és magyarázza el, hogy miként gázolunk át egymáson, illetve mennyire nem vesszük észre, hogy amit egész életünkben keresünk sokszor elhalad mellettünk, mag az egónk miatt nem vesszük észre.

Shakespeare azt mondta, hogy "S ha maradt még csekély erőm, az már a magamé csak".

Nos ezt átgondolva és a szövegkörnyezetet amiben a könyvben le volt írva végiggondoltam, hogy talán Én is túl ego vagyok? Adok valamit a barátaimnak, vagy azoknak az embereknek, akik körbe vesznek? Nem tudom, de remélem megválaszolják majd ha olvassák...

Egy biztos, hogy nem csodálkoznék ha Jakub Stefanonak nagy lenne az egoja... már csak azért is, mert angyalok faragták az arcát :-)